Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - A Madách Imre Irodalmi Díj 1990-ben (értékelések)
A Madách Imre Irodalmi Díj 1990-ben elbeszélői magatartás váltogatásához: állandóan feszültségben tartja az olvasót, s esetenként - s nem is kevésszer - a politika témájához sem átall nyúlni. A regény a szerzőnek az árvái rádió- és tévégyárban szerzett tapasztalataiból indul ki. Feldek egy nem kevésbé jól csengő nevű íróbarátjával egy ideig ebben a gyárban dolgozott. „Termelési“ élményeiből elevenen ható, hiteles „anti-ter- melési“ regényt kreált. Benne nem másolja, inkább karikírozza a valóságot, s így teremti meg annak művészi képét. Nóta János fordítása az eredetivel azonos értéket képvisel. A képzett műfordító hűen követi az előkép stílusának csapongásait, az elbeszélési mód változatosságát. Megérdemli az olvasóközönség fokozott figyelmét. Peter Andruška Ľubomír Feldek: Van Stiphout Ľubomír Feldek 1980-ban megjelent pitoreszk jellegű regénye azzal nyerte el az olvasók és kritikusok tetszését, hogy parodisztikusan kritikus képet adott az aktuális társadalmi és gazdasági viszonyokról. A kritika kifejezője, hordozója az éppen színre lépő diplomás nemzedék volt, amely akkor már elhelyezkedési nehézségekkel is küzdött. A regény színhelye az északszlovákiai televízió- és rádiókészülék gyár, a két főhős pedig a filozófiai fakultás friss abszolvense; testi-lelki jóbarátok és irodalommal próbálkozók. Egyikük a szerző alteregójának felel meg, s az üzemi újság tényleges szerkesztőjének tisztjét tölti be. Újságírói és szerkesztői tapasztalatai alapján és a parodisztikus ábrázolási szándéknak megfelelően ő formálja meg és mozgatja a regény mellékalakjait, akik többnyire a gyár alkalmazottaiból regru- tálódnak és a szakképzettség és a társadalmi-politikai hierarchizáció tekintetében tarka együttest alkotnak. A másik főhőst, aki a szokatlan Van Stiphout nevet viseli, a könyv recenzensei Osip Benderrel vetették össze. Ahhoz hasonlóan ő is kalandorkodik, szélhámos- kodik, de a tervei, kombinációi összhasonlíthatatlanul enyhébbek, veszélytelenebbek, mint Benderéi. A bohém és szeszkedvelő Van Stiphout a gyárban két addig nem létező funckiót mesterkedik ki magának; pszichológusként és krónikásként aztán semmit sem csinál, de halandzsáival mindenkit elbolondít. A cselekményben résztvevő mellékszereplők is sikerültek és jól szolgálják a regény parodisztikus tendenciáját és pitoreszk jellegét. Kettő különösképpen kiemelkedik közülük: a funkcióhalmozó üzemújsági főszerkesztőnő, Pandula asszony és az örökmozgó munkáslevelező, Angéla Baníková. A regény nagy részében a parodisztikus atmoszféra pezsgő módon nyilvánul meg, és fő eszközét az ironikus stílus alkotja. Ez a hatékonyságát azokban az epizódokban sem veszti el, amelyekben a tényleges szerkesztő apjának szomorú és igazságtalan káderezési és bírósági ügyei játszódnak le. A mű utolsó negyedében aztán különös stílustörés áll be: az összetett jellegű regényből egyoldalú termelési regény lesz és az ironikus stílus jelentős mértékben elgyengül. A stílustörést a szerző a csődbejutott gyári termelés fejetlen mentőakcióinak kaotikus-ab- szurd ábrázolásával igyekszik ellensúlyozni, pótolni.
