Irodalmi Szemle, 1991

1991/11 - Horpácsi Sándor: Huszadik századi (rém)történetek (recenziók)

Huszadik századi (rém)történetek

gek, s autóra pakolnak mindekit. Egy pusztaság közepén teszi le őket néhány ásóval, kapával, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. A sebtiben s véletlen magukkal vitt magvakat elültetik, házat építenek, kínkeservesen berendezkednek a Robinson-életre. A szerző (szintén) gyerek még, amikor ez történik, s a későbbi elbeszélésekből rakja össze, mintegy rekonstruálja az eseményeket. Senki sem érti, hogy miért történt mindez. A megdöbbentő az, hogy az idő előrehaladtával már-már nosztalgikusan emlegetik, idillé gömbölyödnek a borzalmak. Az abszurditást, a félelmet, a nyomort is meg lehet szokni? Igen, s egy idő után ez tűnik természetesnek. Ezért is olyan rettenetes kereszt itt Közép-Kelet-Európában a múlt, ezért oly nehéz meghaladni, mert nem lehet meg nem történtté tenni. Móz'és azért bolyongott negyven évig a pusztában, mert nem akart páriákkal bemenni Kánaánba. Blandiana nem mondja ki ezt, csupán nyomasztó, visszatérő álmait írja le. A tudat csak abból tud építkezni, amit élményként bevésett. Freud óta azonban tudjuk, hogy az álom gyógyít is. Menekülés a nyomasztó valóság elől, de reménység is, hogy van egy ideálisabb, emberszabásúbb világ, ahol az én azonos lehet önmagával (A megálmodott). Van Blandiana álmaiban, vízióiban valami skandináv misztikum és borongás, de nála - Bergmannal szemben - maga a valóság a lidércnyomás. Tegnapi valóságunk: a „létező szocializmus“. (Európa. Budapest 1990)

Rónai Péter: New2-Ave, 1983-91.