Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Hizsnyai Zoltán: Kihergelés (esszé)
Hizsnyai Zoltán Leginkább azt a minősíthetetlen hangot sajnálom, amelyet az „összeFónodá- sok“ kifejezésben rejtjelezett szerzővel szemben használtam. A magát sértettnek tudó illető azóta írásban és szóban felhívta a figyelmemet állítólagos törvénysértésemre, mely szerinte a rágalmazás bűntettével azonos. Egyidejűleg felszólított, hogy nyilvánosan vonjam vissza írásom rá vonatkozó részét, ellenkező esetben kénytelen élni törvényadta jogával. Abban, hogy ezt a nyilatkozatot megtegyem, mégis lelkiismeretem útmutatása segített. NYILATKOZAT Alulírott, Hizsnyai Zoltán, az Irodalmi Szemle 9117-es számában megjelent esz- szémben az „összeFónodások“ szójátékból dekódolható személyt „kétlaki tolvajnak“, valamint „a provincializmus konjunktúra-lovagjának“ nevezem, mely cselekedetemmel súlyosan megsértem azt a személyt, aki a fönti szómontázsból s az idevonatkozó szövegrész tartalmából magára ismer. Kritikus megjegyzéseim központi alanya és a magát sértettnek tudó személy azonossága vagy különbözősége kérdésében jelen nyilatkozatomban nem kívánok útmutatást adni. Ilyen nyilvános megnyilatkozásom visszamenőleg is rágalmazóvá avatna. Továbbá ma már helytelennek tartom fönti súlyos megállapításaimnak ilyen formában való közreadását. Csak olyan megfogalmazásokkal azonosulok tehát, amelyeket a magát sértettnek tudó személy sem tart jogilag kifogásolhatóaknak. Ezért véleményemet következőképpen korrigálom: a szóban forgó személy könyveiben rengeteg megfogalmazás, gondolatmenet korábban megjelent könyvekkel lényeges egyezéseket mutat. Ebből a tényből azonban még nem minden kétséget kizáróan következik, hogy az illető szerző „kétlaki tolvaj“ és a „provincializmus konjunktúra-lovagja", ahogy én - sajnálatos módon - azt a fönt megjelölt helyen állítom. Az írói gyakorlatlanságomból és felületességemből adódó afférért az érintett és az olvasók szíves elnézését és megbocsátását kérve maradok tisztelettel: Hizsnyai Zoltán Utólag bátorkodom megjegyezni, hogy írásomban a magát sértettnek vélő személyen kívül könyörtelen bírálatban részesítettem a kiadót, mely a kérdéses műveket gondozta, a szemet hunyó kritikusokat, sőt a meglopott, de hallgató szerzőket is, akik szerencsétlen írásművem elhamarkodott ítéleteiért eddig sem nyilvánosan, sem személyesen nem követeltek elégtételt. Ha erre bármelyik sértett igényt tart, természetesen hajlandó vagyok nyilvánosan megkövetni. De ez még semmi! Fábry Zoltánnal kapcsolatban is jóvátehetetlen bűnbe estem. Először is: nem olvastam, nem ismerem, a levegőbe beszélek és indokolatlanul sértegetek. Ezt most itt - bár rendkívül kényes ez a számomra - nyíltan ki kell jelentenem. Tőzsér Árpádnak és Szeberényi Zoltánnak stb., és még egyszer stb., hogy csak a legfelháborodottab Fábry-értőket említsem, tökéletesen igazuk volt, amikor elmarasztaltak emiatt. Végül is hálával tartozom nekik, hogy felnyitották a szememet és ifjonti hevem barbár torzszüleményét kiküszöbölték belőlem. Remélem, ezt az általam megtévesztett közvéleménnyel is megteszik. (Azó-
