Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Hizsnyai Zoltán: Kihergelés (esszé)
Kihergelés ta részben meg is tették.) Ez bölcsességükre vallana, és öregbítené makulátlan gondolkodói hírnevüket. Csakúgy, mint az E. Fehér Pálét, aki a Népszabadságban „igaztalansággal" vádol. Viszont Mészöly Miklós, aki a Magyar Hírlap mellékletében újraközölt második vízilovam elé írt ajánló soraiban „kiemelkedően tiszta hangnak" nevezi írásomat, az anyagismeret hiánya miatt és a pártatlanság híján súlyosan elmarasztalható. Éppen ezért, most már felelősségem teljes tudatában kijelentem: Fábry Zoltán szlovenszkói antifasiszta író esetében teljesen alaptalan az a sugalmazásom, miszerint Fábry nem sokkal háború utáni titkos naplórészleteinek, levelezésének (melyekben a „győztesek bűnét" „nagyobbnak“ és „elkeserítőbbnek“ nevezi, „mint volt a fasizmus minden bűne") keletkezése után a sajtóban jó néhány keményen vonalas bolsevik cikket jelentetett meg. Ezek a cikkek nem léteznek. Ha mégis, hamisítványok. Mint például: „Barbusse, a békeharcos (1953), Majakovszkij (1950), Makarenko hőskölteménye (1953), Fučík halhatatlansága (1953), Ágyú, biblia és csörgősapka (1950), A varázsszó (1952) stb., stb. - de hosszan sorolhatnánk a Fábry-életműbe belecsempészett „idegen anyagot", mely erősen „gyűlik már fogamban", épp abban a két szemfogamban, melyekkel az erkölcsi fizetőeszközök valódiságát szoktam megtapasztalni. Csakhogy, mint mondtam: ha léteznek is ilyen írások, ezek csak fondorlatos hamisítványok lehetnek. De ha mégis léteznek, és mégsem hamisítványok, akkor sem föltétlenül erkölcsi ficamok. Lehetnek pl.: 1. a higgadtan összegző elemzés végeredményei (A napló és a levelezés ebben a felfogásban csupán az alapos helyzetelemzés pillanatnyi stádiumát tükrözi, így tehát egy hosszabb letisztulási folyamat részeredményeként kezelendő; a végső- nyilvános - megfogalmazás és e folyamat egy bizonyos stádiuma közötti érezhető feszültség egymással szemben való kijátszása puszta szofisztika.) 2. tájékozatlanságból adódó kisebb szemléleti ferdülések (A kényszerű elzártságban élő stószi strázsához ellentétes hírek is befuthattak, melyek ellentétes előjelű állásfoglalásra késztethették.) 3. a jó cél érdekében hozott apró kompromisszumok (Ha a cél jó, nemcsak hogy megéri kompromisszumokat kötni, hanem egyenesen kötelező is! - lásd Koestler: Sötétség délben) Ebből következik, hogy szövegem Fábry Zoltánra vonatkozó részéből - mely az ötvenes évekbeli ténykedéséről mond megalapozatlan kritikát - a „tisztességes" szó jelzőjeként szereplő „kevéssé csípős" „viszonylag" kifejezést immáron nem tudom felvállalni, sőt annak használatát egyenesen elítélem. Alaptalan továbbá a Fábry műítészi kvalitásait kifogásoló rész, ennek - és európai színvonalú irodalmár voltának - fényes bizonyítéka számtalan irodalmi esz- szé- és tanulmánykötete. Ennek természetes folyománya, hogy a rangos és műértő Fábry ponyvaszínvonalú regényeket, silány verselményeket soha nem menesztett a mennybe. Ilyen tévedéseknek a levelezésében, a recenzióiban és a tanulmányaiban nyoma sincs. Őrá, éppen őrá próbáltam én irodalmi inkompetenciát rábizonyítani?! Arra a Fábry Zoltánra, aki - Dobos László első regényéről szólva - már 1964-ben, hatvanhét évesen eljut az irodalom-olvasó viszony leglényegét érintő kérdésig
