Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Turczel Lajos: Válasz Fónod Zoltánnak (hozzászólás egy vitához)
Turczel Lajos hoz hasonló felhasználhatóságuk van, és az 1945 előtti forrásokban többszörösen szerepeltek. Azon rökönyödtem meg, hogy a Két kor mezsgyéjénbő\ és egyéb írásaimból is kompilációs-plagizációs módon folyamatosan felhasznált nagyobb adatrendszerezéseket, koncepciózusán és egyénien megformált fejlődési mozzanatokat és értékelési ötleteket. Erre a legjobb esetet a Szemle-béli Üzenetből a Kisebbségi közművelődési lehetőségek című fejezet nyújtja (ISZ 1984, 4, 339- 344), valamint az a két példa, melyet a kompilációs-plagizációs szemelvények elején és végén az én térfelemről választottam ki. A „Létezik-e önálló csehszlovákiai magyar irodalom?“ kezdetű első szemelvénnyel kapcsolatban megjegyeztem , hogy nem annyira az idézett és átigazított rövid szöveg érdekes, hanem hogy azt követően manipuláló módon kompiláljaaz első irodalmi korszak egészén áthúzódó irodalmi vita képét, melyet a Két kor mezsgyéjén 102-104. oldalain egymástól térben és időben távol eső folyóiratok közleményeiből állítottam össze. Az emigráns írókkal kapcsolatos másik szemelvény is tipikus esete a kompiláci- ónak-plagizációnak; ezt szükség esetén a rövidítetlen szövegek párhuzamba állításával demonstrálhatom. A legplasztikusabb plagizációk az 1984-es első szintézis-kézirat második részében, a korszak íróinak bemutatásában voltak. Sajnos, ezeket a zömmel Csanda Sándorból merített átvételeket kis mennyiségben sem jegyeztem le szó szerint, de jelentékeny részük megmaradt a javított második kéziratban, jócskán szerepeltek a harmadikban is, s így az előző vitairatomban bőséges szemelvényeket tudtam közölni belőlük. A Madách Kiadóhoz benyújtott első kézirat Csanda- és Kemény G. Gábor-átvételekkel telített második része azt bizonyította, hogy Főnöd 1984-ben - csekély kivételtől eltekintve - nem ismerte a két háború közti korszak íróit, de azért alkalmasnak találta magát az egyszemélyes szintézisíró szerepére. A szintézis fogalmát, amely az irodalomtörténet-írás viszonylatában az adott korszak íróinak, irodalmi alkotásainak teljes feldolgozását jelenti, ő furcsán fogta fel: beleértette az irodalmi életnek (sőt a kisebbségi élet egyéb viszonyainak) feldolgozását is. A fentebb említett közismert magyar irodalomtörténeti szintézisekben az irodalmi életről csak rövidke bevezetők vannak, de Fonod szintézis-részként akarta kiadatni az Irodalmi Szemle-béli dolgozatát is, s később a II. és III. kézirat kapcsán annak felduzzasztott változatát. Ez az utóbbi különben Kisebbségi szerepkörben címmel az 1986-ban kiadott könyvében: a Tegnapi önismeretben meg is jelent (1. a könyv 7-119. lapjait.). Vitairatában utal arra a kínos beszélgetésre, amelyet első kézirata lektoraként folytattam vele. Nagyméretű kompilálásain-plagizálásain megrökönyödve természetesen tettem olyan kijelentést, hogy egy elfogadható szintézis megírásához neki még pár évnyi előtanulmányozásra lenne szüksége. Arra is kértem őt, hogy olvassuk össze legelképesztőbb plagizálását: a másfél oldalnyi Sándor Imre-port- rét, mely első sorától az utolsóig megegyezett Csanda Sándor Első nemzedék-beli szövegével, csak néhány szakasz volt megtévesztő céllal megcserélve. Az összeolvasást elutasította, s e plagizálásának egy része még a Madáchhoz 1988-ban beadott második javított kéziratban is benne maradt - számos más átvétellel együtt. A szóban forgó totál plagizálást egyébként Csanda Sándor szövegével pontról pontra összevetve a Madáchban bemutattam az eredeti művek akkori vezető
