Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Turczel Lajos: Válasz Fónod Zoltánnak (hozzászólás egy vitához)
TURCZEL LAJOS Válasz Fonod Zoltánnak A kompiláció szentesítése című írásomra reagálva Fonod kettős módszert használ: 1. Az általam felsorolt kompilálásaira-plagizálásaira nem konkrétan felel, hanem ködösítő elterelő megjegyzésekkel, s közben - hogy az ő szavával éljek - „eszkalálja“, szélesíti a vitánk tárgyát. 2. A „védekezés helyett támadj!“ taktika szerint a Két kor mezsgyéjén című könyvemet kompilációban marasztalja el. Először a második módszerére, eljárására térek ki: Az én könyvemnek és az ő kompilációs kísérletének a születési körülményei között lényeges különbség van. A Két kor mezsgyéjén egy hatalmas általános fehér foltot tüntetett el a tudatunkból és irodalmunkból azzal, hogy a dogmatikus kommunista hagyománypolitika kíméletlen múltromboló megszorításaival szembeszegülve a maga valóságában igyekezett bemutatni a két világháború közti kisebbségi életünk sokrétű és erősen differenciált viszonyait. Ennek az összképnek: a csehszlovákiai magyarság két háború közti vázlatos életrajzának a kialakítása pedig olyan forrásmunkák feltárásával és értékelésével történt, amelyeket összességükben addig senki sem dolgozott fel és a hazai irodalmi és tudományos közvéleményünk előtt - Fábryt, Sast, Egrit, Csanda Sándort kivéve - teljesen ismeretlenek voltak. Amikor a munka tervező stádiumában a tárgyalandó korszak aktív átélőivel és tanúival, a sarlós nemzedék kiemelkedő tagjaival: Sza- latnai Rezsővel, Dobossy Lászlóval, Kovács Endrével, Győry Dezsővel és másokkal beszélgettem, akkor azt mondtam, hogy az ideális megoldás az lenne, ha magukat a forrásmunkákat adnánk ki összegyűjtő kötetben és egy bőséges terjedelmű elő- vagy utószóval. Persze azokban az években már az ilyen gondolat is szentségtörésszámba ment, és abszolút illúziónak számított. Maradt tehát a közvetett forrásfeltárás és- feldolgozás, amelynek szintén nagy volt a kockázata, veszélye. Ha a könyvem 1967 helyett 1968-ban jelent volna meg, akkor engem 1970-ben - az 1968-69-es kiadványok elrendelt inkvizíciós szigorúságú átvizsgálásakor -nemcsak félig proskribáltak volna, hanem teljesen kiebrudaltak volna kisebbségi szellemi életünkből. A Két kor mezsgyéjén monográfiával - és később a Hiányzó fejezetek, a Portrék és fejlődésképek, a Tanulmányok és emlékezések feltáró jellegű tanulmányaival - az volt a célom, hogy egyrészt a továbbélésünkhöz szükséges kisebbségi önismereteinket gazdagítsam, erősítsem, másrészt a tudománytörténészek szá
