Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Fónod Zoltán: Helyzet van, feleim! (hozzászólás egy vitához)
Helyzet van, feleim! Tamás Mihály legsikerültebb írása... A Mirákulum és Móricz Fáklyája a történet bizonyos pontjain igen közel állnak egymáshoz.“ VII. Csanda Sándor: i. m. 223.1. „A szlovákiai magyar irodalomban Juhász Árpád Úri kaszinó című regényével mutatkozott be. A vidéki város úri kaszinó létesítését határozza el, s vezetésére a másodvirágzását élő szépasszonyt és húgát kérik fel. A városka nyugalmát felkavarják az asszonyok: a férfiak versengenek értük, a feleségek pedig bosszút forralnak.“ Kemény Gábor: i. m. 126. J. „Juhász Árpád, a kisváros regényírója Úri kaszinó című regényével mutatkozott be. A vidéki város úri kaszinó létesítését határozza el, melynek vezetésére a másodvirágzását élő szépasszonyt és húgát kérik fel. A városka nyugalmát felkavarja az asszony és kihívja maga ellen a feleségek ostromát.“ VIII. Ebben az üldözéses „csapatversenyben“ jócskán akad „csúsztatás“ is. Ezek közé tartozik az a szöveg, melyet az Ameddig a lanka nyúl szerzője idéz, Vozárival kapcsolatban. Jómagam a Tegnapi önismeret című kötetben Fábryval vitázom (1.: 169. 1.), s vele nyugtázom, hogy „Vozári igazi költői énje valóban a Szebb a sziréna! kötetben jelentkezett. Nemcsak a Nyugat költőinek formaművészete, hanem egyfajta villoni bohémság is megtalálható verseiben“. Soha ki nem található megállapítások, melyeket az ember attól függetlenül megtehet, hogy valakit plagizálna. De ha már a gyanú elhangzott, hadd tegyem hozzá, nincsen új a nap alatt! íme: „Vozári, akinek stílusában a modern magyar lírának, a Nyugatnemzedék lírájának szóhasználata oly érdekesen keveredik...“ (1.: Szalatnai Rezső: Vozári Dezső költészete. Magyar Figyelő. 1935. 1. sz. 38. 1.) „Szvatkó Szabó Bélát tartja Villon felvidéki rokonának, Vozári merészebb, önmagával hasonlítja össze a kóbor költőt...“ (1.: Kemény Gábor: i. m. 97. 1.) Úgy vélem, elszámoltam a Nyugattal és Villonnal is, ezek után értelmetlen „filológiáról“ beszélni. Hogy meddig ér a „lanka“? Erre is csak kellő anyagismerettel és önismerettel lehet válaszolni. A tartozik-követel rovatnak van még egy, aligha mellőzhető vonatkozása. Éspedig az, hogy Turczel Lajos, a képzett jogász, „előre megfontolt szándékkal“, azaz tudatosan, engedélyem és beleegyezésem nélkül - manipulált formában! - felhasznált egy olyan kéziratot, amely a nyilvánosság előtt ismeretlen. A kézirat kiragadott szemelvényeit személyi jogaim súlyos megsértésére, hitelrontásra használta fel. Az Irodalmi Szemle szerkesztősége pedig ehhez a cselekedetéhez készségesen asszisztált. Hivatkozva a fentiekre, valamint arra, hogy a Szerzői Jog szerint idézni csak kiadott művekből lehet (1.: Karel Knap: Autorský zákon. Praha. 1982. 76. 1.):
