Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Szarka László: Elmaradt kiegyezések (tanulmány)
Elmaradt kiegyezések miatt mindössze a békekonferenciáig terjedő belső megegyezéseken alapuló, s legalább a magyar etnikai területeket megtartó provizóriumra törekedhetett. A tárgyaláson - különösen a szlovák képviselőkkel - kezdetben tényleges kompromisszumokat (az etnikai határvonallal többé-kevésbé megegyező demarkációs vonalat, a gazdasági kooperációnak és a belső béke közös fenntartásának szavatolását stb.) ígérték, de a legcsekélyebb kompromisszum esélye is semmivé lett Kramár csehszlovák miniszterelnök 1918. december eleji dementijének hatására. A belső nemzeti elhatárolódás elmaradása, a nemzetiségi autonómiák rendszerének, az ország föderalizálásának elmulasztása a vesztes Magyarország nemzetiségi kérdésének gordiuszihoz hasonló megoldását vonta maga után. Trianon egyszerre szentesítette a magyarországi nemzetiségek jogos emancipációs törekvéseit kielégítő kisállami új járendezést és a gordiuszihoz hasonlónak mondott nagyhatalmi rendcsinálás magyar szempontból igazságtalan - mert méltánytalanul egyoldalú - határmegoldásait, melyeknek következtében a magyar nemzetnek közel egyharmada kisebbségi sorsba (ennek közel 75 %-a határmenti kisebbségi helyzetbe) került. 1918/1919zaklatott hónapjaiban két magyar-szlovák fegyveres konfliktus is kirobbant: előbb a csehszlovák katonaság szlovákiai bevonulása váltott ki több helyen lokális összetűzéseket, majd Kun Béláék északi hadjárata próbált korridort nyitni szlovák területen át Szovjet-Oroszország, iletve Prágán, Csehországon keresztül Németország felé. Szabó Miklós egyik nemzettipológiai tanulmánya jó pár évvel ezelőtt a meddőnek bizonyult magyar föderatív eszmerendszer jószerivel egyetlen pozitívumaként említete, hogy a szomszéd népekkel való szövetkezés hívei legalább a magyarság kisnemzeti mivoltával többé-kevésbé tisztába jönnek. Kende Péter egy pár éve megjelent tanulmányában pedig bőséges argumentáció alapján kerek-perec így summázta véleményét: „ideje, hogy a kelet-közép föderáció \zép, de tartalmatlan ábrándképét a történelmileg idejétmúlt fogalmak szertárába rakjuk vissza". A magyar-szlovák kiegyezés elmaradásának okai közt a föderatív modell kipróbálásának elmulasztása, az 1918 utáni kisállami Közép-Európa hasonló igényeinek teljes kilátástalansága a legsúlyosabb tényezők egyike, amelyben jó ideig a szlovák nemzeti erők önszervezettségének, önerejének csekély súlya, a magyar kormányzatok erőpolitikája és megkésett felismerései mind-mind csak részokok. Régiónkban - a mindig is defenzív és követő stratégiára berendezkedni kényszerülő Köztes Európában - az objektív föderatív etnikai szerkezet és az erről tudomást venni nem óhajtó vagy nem képes etatizmus ellentmondási egyik kényszerszerephez sem nyújtanak megkapaszkodni való végszavakat. Az anakronisztikus nemzeti ellenszenvek, előítéletek fertőző hulladékait is nehezebb lesz így elszigetelni és visszaszorítani - hová valók -, nem is beszélve a Nyugat felé forduló szebbik európai bevonulásunkat is hitetlenné tehető ellentmondásáról. Nem a közép-európai föderáció aktualitásának bizonygatása volt a célom, hiszen időszerűtlen az, sajnos, valóban sok-sok oknál fogva. A kétoldalú nemzeti megbékélés, a közép-európai kisnemzeti kiegyezések elmaradásának történeti feltárásban felmerülő szempontok közül kívántam csupán egyet-kettőt hangsúlyosabban exponálni. Nem üdvtanokra van szükség, mi, sokadszori újrakezdők talán már fel tudjuk becsülni ezek valós értékét. Racionális utópiákra persze to-
