Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Kamil Zbruž: Andy Turan vonalai
Andy Turan vonalai Nézzük csak Andy vonalait. Részeg földműves szántotta kacskaringós, fegyelmezetlen barázdák váltakoznak az agronómus megfontolt vonásaival. Ezek a vonalak - akárcsak az emberek- a számtalan kitérő után újra visszatérnek eredetükhöz. Mint a madarak, amelyek tudják, hogy ezen a vidéken úgysem tévedhetnek el. A művész utat tör az emberek felé. Az előbbi az utóbbinak a jobb keze, az utóbbi az előbbinek a bal. Az egyik a lábán áll, a másik a feje tetején. Ez Andy szenvedélyének és vakmerőségének geometriája. Vonalak csordája bőg a papíron, akárcsak otthon, a tisztáson. Csak állnak egy helyben. Egymást őrzik. Olykor az egyik hangosan felbőg, társai nyugtalanul fordulnak feléje. A fekete artériák útvesztőjében, melyekben az idő már kétezer éve áramlik mindig ugyanúgy... A tus drámája, bohózata, tragikomédiája fonódik össze a szemünk előtt. Alig szabadul ki az egyik kereszteződésből a vonal, máris egy másikba kanyarodik, ahol humorral ornamentummá fröccsen szét. Andy rajzocskái olyan barlangrajzok, melyek emberi formájú földönkívülieket ábrázolnak. Némelyek büszkék, befelé fordulók, mint a keresztesek imái, melyeket fegyvercsörgés közepette hoztak a Szentföldre. Közülük a legvéresebbek ölbe kívánkoznak. Hunyják le a szemüket, számoljanak háromig, majd ismét nyissák ki! A történet közepén találják magukat, a vonalak pogány bujaságában, az ember komédiájának epicentrumában. Ariadne fonalát szorongatják kezükben, amely majd segít Önöknek kikeveredni az asszociációk bozótjából, a figurák süketnéma beszédéből, mely a szó ősanyagából formál kiáltást, a színházi maszkok szomorúságából, melyek életük nagy lehetőségére várnak. Barátaim, nézzük meg Andy vonalait. Ha e szavak ebben segítenek, megérte a fáradságot. Kamil Zbruž
