Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Peter Zajac: Közép-Európa-álom, valóság és a szlovák regény (tanulmány)

Közép-Európa - álom, valóság és a szlovák regény

témájához, a történelmenkívüliséghez. Pavol Vilikovský műveiben a történelem a titkosrendőrök, besúgók, idézet-karikatúrák antitörténelmévé változik. Grendel Lajos regényeinek világa pedig a lánctalpas történelemé, amely úgy gázol át az emberek életén, hogy még esélyük sincs pusztítása „magasabb" szempontjainak „megértésére".

Az elmúlt húsz év szlovák regényének fejlődésében nyomon követhető a lélektani regény különös átalakulása is persziflázsregénnyé, ahogy ez Mitana A játék vége (Koniec hry) című regényének kellős közepén megfigyelhető. Mitana hőse először kitárulkozik, hogy megértse önmagát és gaztettét, majd nyomban ismét magába zárkózik, és felölti azokat az álarcokat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a többi emberi maszk társadalmában sikeres túlélő legyen.

Az elmúlt húsz év szlovák regénye annak az alkotóképességnek az elvesztéséről is tanúskodik, amelyet a „tökéletes társadalom" megvalósíthatóságának hite éltetett. Alta Vášová V záhradách (A kertekben) című regénye erről a társadalomról kettős képet fest: az egyik a tökéletes társadalom illúziójának paródiája, ahogy azt a reális szocializmus rendszere kezdetben a magáénak vallotta, hogy idő múltával aztán teljesen eltávolodjon tőle, a másik ugyanakkor korunk civilizációs ábrándképéé a tisztán fogyasztói társadalom egyedül üdvözítő voltáról.

Az elmúlt húsz év emberi traumájából következik a hatvanas évek és az azt követő szlovák irodalom alapvető különbsége is. A hatvanas évek alapérzése a feszültség enyhülésének, a nagyobb emberi szabadságnak élménye (amely végső soron nem sokban különbözött a hatvanas évek Európájának életérzésétől), ezzel szemben a hetvenes és a nyolcvanas évek képe a szorongásé, a zsibbadtságé, dermedtségé, a gúzsba kötöttségé, a mozdulatlanságé.

Kialakulhat-e ma a hatvanas évek második felére jellemző felszabadultsághoz hasonló érzés? Nyilvánvalóan nem. Közép-Európa mai valósága szöges ellentétben áll a róla szőtt álommal. Az önnön esendőségének tudatából fakadó traumához, mely az elmúlt húsz év irodalmát végigkísérte, újabbak társulnak, amelyek abból következnek, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni a társadalmunkban végbement radikális fordulatot követő folyamatokkal. 1989 novemberének túláradó felszabadultságát hamarosan felváltotta az újabb kiábrándulás, annak traumája, hogy nem tudunk úrrá lenni mindazokon az emberi és szociális problémákon. amelyek az alapvető változás velejárói. Közép-Európa. amely az utóbbi időben magával ragadta önmagát, kezdi megmutatni immár ismert felemás, félig álom, félig valóság arcát.

Vajon a közép-európai regény, irodalom és társadalom csakugyan arra ítéltetett, hogy sose szabaduljon meg a régió széthullásának és a széthullását minden változatában és alternatívájában sikeresen bemutató irodalmának örök ellentététől? A végső válasz közép-európaiasan ironikus lehetne: egy tisztességesebb társadalom talán ellensúlyozhatná annak veszélyét, hogy a jövőben esetleg csökkenhet a sikeres regények száma.

F. Kováts Piroska fordítása