Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Peter Zajac: Közép-Európa-álom, valóság és a szlovák regény (tanulmány)
Peter Zajac az emberi és a nemzeti azonosságtudat elválaszthatatlan egységében, ugyanakkor az európai integrációban véli fölfedezni. A cseh kultúrtörténész, Josef Krou- tvor Kelet-Európa kérdését úgy tekinti, mint a visszatérés lehetőségét a történel- menkívüliségből az európai történelembe. Eszmefuttatásában azonban feloldatlan marad az az ellentmondás, hogy miközben mi a demokráciában, az európai politikai és kulturális értékrend visszaállításában látjuk a történelembe való visz- szatérésünk zálogát, Európa Fukuyama által tudtunkra adja, hogy Európában véget ért a történelem mint a nagy társadalmi átalakulások kiváltója; hogy míg mi roskadozunk a fordulatok és átalakulások nyomasztó terhe alatt, Nyugat-Eu- rópa elmerül a liberalizmus, a rend- és illemszabályok „unalmában“, mindabban, amiből a csak fogyasztó, de nem alkotó látszatlét jól ismert posztmodern életérzése fakad. Václav Bélohradský egy tipikusan közép-európai jelenségre hívja fel a figyelmet, a legalitás ellentmondásosságára, vagyis az elvont szabályok kényszeres betartására még akkor is, ha kétségbe vonható azok értelmes volta és legitimitása. Ebből alakult ki a közelmúlt Kelet-Európájának országaira jellemző paradoxon: az alapvető emberi jogok elnyomására legális eszközöket alkalmaztak. Bélohradský vágyálma az emberi legitimitás és a jogi legalitás összeegyeztethetősége. Közvetlenül halála előtt vázolta fel Sebestyén György a közép-európai kulturális együttműködés elképzelését, amely a közös történelmi hagyományok alapján a közép-európai régió valamennyi nemzeti és nemzetiségi kultúrájának tiszteletben tartásából indult ki. Arról álmodott, hogy ezzel az eljövendő együttműködéssel és kölcsönös elismeréssel áthidalhatók lesznek a közép-európai népek közös történelmének neuralgikus pontjai. Az elmúlt évtizedben a szlovák humanisztikában is megjelentek az első Közép- Európáról szóló tanulmányok. A szlovák etnográfusok nagy, közös műve, a néprajzi atlasz egyben Oľga Kovačevičová etnográfus álmának megvalósulása is. mely szerint a szlovák kultúra egyenértékű része a közép-európai kultúrának. A sokéves kutatómunka és annak összegzése megmutatta, hogy a szlovák kultúra mind tárgyi, mind szellemi értékei tekintetében ebben a vonatkozásban példaértékű. Hogy nem elszigetelten, „történelmen kívül" jött létre, hanem kezdettől fogva több kultúra metszőpontjában, amelyek kölcsönösen áthatották és gazdagították egymást, főként a mindig is történelemformáló mindennapi élet gyakorlatában és kultúrájában. Koncepciójukat tekintve azonos irányban haladtak a középkori szlovák művészet kutatói is, Ján Bakos és mások. Elképzelésük szerint Szlovákia mint a történelem keresztútja. hol központibb, hol periferikusabb helyzetben, mindig magába olvasztotta mindazokat a hatásokat, amelyek átá- ramlottak rajta. A szlovák középkor művészetében így nemcsak a középeurópaiság elemei lelhetők fel. hanem alkotóenergiája révén hozadéka szélesebb középeurópai és európai viszonylatban is érvényesült. A szlovák kultúra harmadik, közép-európai irányultságú koncepiója Milan Hamada okfejtése. Elsősorban a szellemi kultúra fejlődését tanulmányozva mutatott rá arra. hogy a szlovák szellemi kultúra nemcsak az európai kultúra előképeinek közvetítője, hanem mindenekelőtt azok magához idomítója, átlényegítője, ami által szilárdan beleilleszkedett a történelmi Magyarország és Közép-Európa műveltségébe és kultúrájába, és annak szerves részévé vált. Kár, hogy a szlovák kultúrtörténészek munkássága mindmáig szintén álom maradt: még mindig nem vált a kulturális köztudat részé
