Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Peter Zajac: Közép-Európa-álom, valóság és a szlovák regény (tanulmány)
Közép-Európa - álom, valóság és a szlovák regény vé, csakúgy, mint a történészek, építészettörténészek, régészek és a politológusok munkássága... Közép-Európáról, arról, hogy létrejöttének részesei lehetünk, és Közép-Euró- pa is beleszólhat történelmünk alakulásába, keletiesítésének sötét éveiben álmo- dozutunk, akkor, amikor ezt a térséget „Kelet-Európa“ valamiféle kirakatának szánták. Ebből következett a közép-európai gyökereit és így a nyugat-európai eredetét bizonyító közös nyomok módszeres eltüntetése vagy megsemmisítése, lettek légyen azok tárgyi, kulturális, vallási vagy végső soron akár nyelvi emlékek. Nem csoda hát, hogy az a gyökeres fordulat, amelynek napjainkban tanúi vagyunk, egy újabb trauma kiváltója: nehogy Kelet-Európa kirakatából Nyugat- Európa hátsó udvarává váljunk. 1989-től szerzett konkrét tapasztalataink világosan mutatják, milyen távol áll Közép-Európa álma az elmúlt évtized és az utóbbi két év valóságától. 1. A békés egymás mellett élés és a kölcsönös tisztelet álma szertefoszlott az évtizedek óta felgyülemlett megoldatlan problémák hordaléka alól feltörő szeparatizmus, nemzeti és nemzetiségi gyűlölködés légkörében. Az elmúlt évtizedek során Közép-Európa keleti régiójában igyekeztek gyökeresen kiirtani az európai civilizáció történelmi, tárgyi, jogi és gazdasági kultúrájának minden „csökevé- nyét“. Nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy kifejlődhetett volna az alapvető emberi jogok iránti érzékenységük, nemzedékeket hatottak át a csontjuk veléjéig a parancsuralmi rendszerek módszerei és szokásai, így az új helyzetben is a múlt mélyen beidegződött társadalmi és kulturális magatartásformáit követik. Nemzedékek szokták meg, hogy a nyílt társadalom európai elvének ellentmondó zárt, elszigetelt társadalomban éljenek. Nemzedékek éltek a nyelvi monokultúra gettójában, aminek hátrányait csak most kezdjük tapasztalni, amikor végre lehetőségünk nyílik rá, hogy kapcsolatot teremtsünk más kultúrákkal. Nemzedékek tartották magától értetődőnek az államtól való függésüket, és hittek vakon az állam mindenhatóságában. Nemzedékek sajátjává vált a passzív gazdasági és társadalmi magatartás. Természetesen mindez nem róható fel e nemzedékeknek - csak épp egy újabb társadalmi megrázkódtatás kiváltója: kisebbrendűség, tanácstalanság és tehetetlenség érzetét kelti. 2. A közös közép-európai történelem elfogadásának vágyálma felkészületlenül talált, alkalmatlannak bizonyultunk arra, hogy elfogadjuk - ám ugyanakkor világosan, értéküknek megfelelően megkülönböztessük - nemzeti történelmünk pozitív és negatív jelenségeit. Felkészületlenségünk védekező reflexet vált ki, amely a történelmünkhöz való kritikus hozzáállást úgy fogja fel, mintha „saját fészkünkbe piszkítanánk“, noha csakis ez a felfogás lehet elfogadásának alapja, ha nem akarjuk, hogy több, egymásnak ellentmondó történelmünk legyen. így alakulhatott ki az a mechanikus, fonák történelemfogás, amely szerint mindaz, ami az előző rendszerben tabu volt, vagy negatívnak minősült, kedvező megvilágításba kerül. Az egyik leegyszerűsített, egydimenziós történelemképet tehát egy másik, hasonlóképpen leegyszerűsített és egydimenziós váltja fel, s e gépiesen visszájára fordított történelemfelfogás hatására szertefoszlóban van történelmünk átfogó, megértő, ám ugyanakkor kritikus képe. 3. Kiderült, hogy a történelmenkívüliségből sokkal nehezebb visszajutni a történelembe, mint ahogy megálmodtuk, hogy jóval több türelmet és hosszabb időt
