Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Peter Zajac: Közép-Európa-álom, valóság és a szlovák regény (tanulmány)

Közép-Európa - álom, valóság és a szlovák regény

második felének tapasztalataiból kiinduló összeurópai civilizációs folyamat alapvető irányzata között, mely szerint a huszadik század első felére jellemző európai kataklizmák megismétlődése a jövőben csakis tárgyalókészséggel, megegyezéssel, a politikai és kulturális együttműködés kiépítésével előzhető meg. Ebben az értelemben tehát Közép-Európa irodalmának megítélése csupán látszólag ellentmondásos: legjobb alkotásai e rógió széthullását tárják elénk, az egyén jogainak és emberi értékeinek, a demokrácia, az államiság, a nemzetek és nemzetiségek jogainak sárba tiprását.

Az elmúlt ötven év Közép-Európájának valósága nem más, mint a földrész kettészakításának története Nyugatra és Keletre. Közép-Európában két, egymástól teljesen idegen értékrend alakult ki: az egyik az európai demokrácia és liberalizmus hagyományának, a másik az európai autoritativizmusnak a talaján. Ez a kettészakadás Közép-Európában a közös, történelmileg kialakult értékrend és a belőle következő közös hagyományok feladásához vezetett: Közép-Európa egykor magától értetődő léte napjainkban természetellenessé vált. A kettészakadás és a közös értékrend elvesztése okozta azt a megrázkódtatást, amely a közelmúlt „Kelet-Európájának“ országaiban e régió irodalmának forrása lett, azt a megrázkódtatást, amely álom és valóság lehangoló különbségéből fakad, azt a megrázkódtatást, amely mindmáig tart, és ezért még élesebben szembesíti a jelen valóságot az elmúlt évtizedek álmaival.

Nem véletlenül bontakozott ki a nyolcvanas évek elején a közép-európai értelmiségiek vitája, hiszen ekkor már kezdett világossá válni, hogy a reális szocializmus mint a szociális igazságosság megvalósításával kecsegtető társadalom történelmi kísérlete történelmi illúzió csupán. A reális szocializmus kihullott a történelem rostáján, és Közép-Európa fátumaként traumájává vált a történelmenkí- vüliség, az emberi és a történelmi idő kettéválása. S éppen ez „a történelem rostáján való kihullás“ lett Leszek Kolakowski elmélkedéseinek kiindulópontja, sőt más megközelítésben belőle indul ki Milan Kundera tanulmánya is „Közép-Eu- rópa elrablásáról“. Kundera okfejtése pedig alapvető fordulatot jelentett a Kö- zép-Európáról szóló tanulmányok sorában. Rámutatott arra, hogy Közép-Európa hagyományai és történelmi magatartásformái révén Nyugat-Európa szerves része, hogy Közép-Európa háború utáni fejlődése nem más, mint az ebből a hagyományból való kiszakadás története, és éppen Közép-Európa „keletiesítése“ váltotta ki e régió újkori traumáját. Claudio Magris tanulmányaiban és könyveiben azokat a közös vonásokat eleveníti fel, amelyek összekötik a Duna menti térségeket, s amelyeket maga alá temetett a háború utáni újrarendezés. Véleménye szerint ezek a közös hagyományok, ha csak fragmentumokban, töredékekben, a kultúra nyomaiban s a történelmi államalakulatok maradványaiban is, de még mindig elevenek, tehát újraélesztésük nem reménytelen. Konrád György Közép-Európa-álma egy olyan szellemi közösség, amelyet a kölcsönös tisztelet, elismerés és tolerancia tart össze, liberalizmus, nemzeti és nemzetiségi megbékélés jellemez. Jacques Rupnik olyan közép-európai politikai régióról álmodik, amelynek többnemzetiségű államai, nyelvei és történelmi tapasztalatai békésen megférnek egymással. Fejtegetéseiben megpróbál kiutat találni abból a helyzetből, amelyben az egyén, a nemzet és a nemzetiség szüntelen veszélyérzetben, a Kelet-Európa elmúlt két évszázadát megkeserítő gyűlölségben él, s ezt a kiutat