Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)
Miroslav Kusý kapcsolatok problémája. Saját modem változatában ez két egyenértékű kultúra viszonyának a kérdése, melyek egymást kölcsönösen áthatották és befolyásolták; két egyenértékű, egyformán fejlett nemzet kapcsolatainak problémája, melyek közül egyik sincs saját civilizációs, kulturális vagy gazdasági színvonala szempontjából a másiknak fölérendelve. Bizonyára a cseh nemzeti ébredés kezdetén ez a kérdés bonyolultabb volt, de egyetértek Krennel abban, hogy „... a cseh úgyszólván standard nemzete a kontinens eme részének, sajátossága csupán a nemzeti ébredés időbeliségéből ered, s abból, hogy a németekhez legelőször szociálisan és kutlurálisan zárkóztak fel“. (J. Kŕen, Česi a Némci: kritické poznámky, in: K dejinám česko-némeckých vztahú, Praha 1980, szamizdat - 32. o.) A németségnek mint nemzetnek a hatalmi-politikai felsőbbrendűségét itt kimondottan csak a Nagynémet Birodalom rövid időszakában hirdették és érvényesítették, a Birodalom hosszantartó feltételei között azonban ilyen kiélezett formában sohasem nyilvánult meg. A szlovákság történelme során a csehekkel és a magyarokkal szemben vált függetlenné és szerzett nemzeti öntudatot. Mindkét esetben azonban minőségileg más viszonyról van szó, mint amilyen a cseh-német viszony, a cseh kérdésben. Szlovák-magyar viszony A szlovák és a magyar nemzet ezeréves együttélése kapcsán a magyarságnak mint uralkodó nemzetnek a hatalmi-politikai fölényéről beszélhetünk. Ezt az uralmat azonban nem kíséri semmilyen „kulturális fölérendeltség“, a magyarságnak valamilyen magasabb civilizációs szintje. Bizonyos értelemben ennek éppen az ellenkezője érvényes: a magyarok ebbe a térségbe mint civilizáltságban elmaradottabb nomádok jöttek, megtelepedtek itt és átvették tőlünk a fejlettebb földművelő kultúra és civilizáció elemeit (ami például nyelvileg is megnyilvánult jövevényszavak formájában, a földművelői, a kézműipari és más terminológiáknak a magyar nyelvbe való átvételével). A magyarok, uralmuk egész, évszázadokig tartó ideje alatt sem hoztak létre valamilyen „magasabb“ kultúrát a szlovákokkal szemben: kultúrájuk még a XIX. században is csak egy olyan gazdaságilag elmaradott földművelő nemzet kultúrája volt, amely nem rendelkezett saját burzsoáziával: annak szerepét a reakciós nemesség helyettesítette. Mindennek az lett a következménye, hogy a XIX. századi magyarizációs törekvések ellenére ez a kultúra csak gyér nyomokat hagyott a szlovák nemzeti tudatban: megállapítható, hogy az ezeréves együttélés után gyakorlatilag nem maradt benne semmi abból, ami a nemzeti kultúrára jellemző, s hogy tőle szinte „érintetlenek“ maradtunk. A szlovákság ezen immunitásának kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a nyelvi korlát. A szlovákok tehát nemzetté válásuk során nem annyira a magyar kultúrával szemben határolódtak el, hanem inkább hatalmi-politikai elnyomásuk, valamint a magyarizációs törekvések ellenében. Szlovák-cseh viszony Ez a viszony kezdeteitől fogva egy magasabb, fejlettebb kultúrához váló kö-
