Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Csalog Zsolt: 56, 68: nem mi „hibáztunk”! (dokumentumrészlet)
CSALOG ZSOLT 56, 68: NEM MI „HIBÁZTUNK“! Részlet a szerző DOKU 56 című, a budapesti Unió Kiadónál megjelenés előtt álló könyvéből. Földes Péter újságíró; a második világháború alatt francia katona, majd Párizsban az ellenállás harcosa; 1956-ban Budapesten Nagy Imre tágabb köréhez tartozik, a forradalom alatt a Szabad Kossuth Rádió munkatársa; 1960-ban letartóztatják és a forradalom alatti tevékenységéért, valamint a forradalom eltiprása utáni „szervezkedésért“ 13 évre ítélik. 1969-ben szabadul, azóta is Budapesten él. Portréját az 1986-ban készült magnófelvételek alapján rajzoltam meg. Azt hiszem, nem tudom végigmondani a szabványos börtön-hétköznapot - mert nem érdekel eléggé a téma. Mert egy értelmiségi számára a börtönben nem a hétköznapok monotóniája az igazán nyomasztó és elviselhetetlen, nem az, hogy pocsék a vacsora, hogy kemény a priecs - hanem hogy kilenc évig nem lehetek OTTHON. Hogy igazságtalanul és jogtalanul kikapcsoltak a világ normális szellemi életéből. Tehát MAGA A BÖRTÖN PUSZTA TÉNYE! És nem a börtönÉLET. Hanem hogy elloptak ez életemből kilenc egész esztendőt, hogy erre az időre egyszerűen NEM LÉTEZEM! Mert a börtönben az élet mindennapi kellemetlenségeivel szemben kialakul az emberben egyfajta belső védettség. Ha üvöltenek velem, akkor én pontosan tudom, hogy itt most egy olyan pasas üvölt az arcomba, aki csak így képes kommunikálni - és akkor már MAJDNEM hatástalan a dolog. Hát ez a szerencsétlen azért jött ide, mert csak ennyit ér: SEMMIT! Mert előzőleg mondjuk sírásó volt, de amikor már elege lett a lapátolásból, akkor azt mondta a munkatársának : „Hé, haver, mér nem megyünk el inkább börtönőrnek?! Akkor a büdös életben nem kéne többé dolgozni! Ott a rabok csinálnak mindent!“ - és elmentek börtönőrnek. És akkor:- Na fogja azt a vödröt, és VIGYE! És akkor én viszem a vödröt, ő meg ott pompázik mögöttem. - Szóval, börtönőrnek lenni: az emberi nem leghitványabb elemeinek a szabadon választott „foglalkozása“. Az egyetlen hely, ahol a lumpenproletár garantáltan mindennemű munka nélkül lébecolhat! Én legalábbis semmi ehhez hasonlót nem tudok! És akkor természetesen ezzel adekvát az egész „emberi“ magatartásuk. Na most, ilyen emberek őrizete mellett élni, ÉVEKIG - mert ugye vele vagyok állandó kontaktusban, ő tölti ki a nyomorult életemet! hát az nem könnyű. Másrészt viszont: minek izgassam magam ilyen EMBER ALATTI lények
