Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Bohumil Hrabal: Zsebcselek (Kérdező: Szigeti László)
Bohumil Hrabal módszeréből adódóan Freud nemcsak a tudatalatti áramlásával, hanem a szürrealisták automatikus szövegeivel is azonosult, André Breton, Philippe Soupault és Artaud, meg Crevel szövegeivel... azt is mondhatnánk, hogy Freud a pszichoanalízisével módszert adott nekik, hogy nem elítélendők, hanem figyelmet érdemelnek a zavart lelkű emberek... hogy Freud módszereivel el lehet jutni az ember lényegéhez... Betegei mindig lelki zavarokkal küszködtek, megnyilvánulásaik már-már költőiek voltak. A szürrealisták vonzódása az őrültekhez ugyanolyan erős, mint az én kötődésem hozzájuk, nekem a nagybácsikám is ilyen volt, a beszédmodora és tulajdonképpen az egész élete zavarodottságról tanúskodott, és a kiabálásaival meg a szakadatlan szövegelésével valójában gyógyította magát. Amit a családban nekünk elmondott, amit a kocsmában a kisasszonykáknak elbeszélt, az egyfajta gyógykezelés volt, úgy gyógyította magát, mintha Sigmund Freud páciense lett volna. És ami a spontánságot illeti, a hozzá fűződő viszonyom a priori spontán volt, sőt én annyira azonosultam a nagybátyámmal, hogy a stílusát is átvettem, átvettem áradó beszédmódját, és ha ollót veszek a kezembe, szétszabdalom, majd újból összerakom ezt a szöveget, akkor az irodalom. A kezdet azonban mindenkor a tudatalatti hatalmas árama, a nagybátyám mindig erre tanított és én eszerint dolgozom ma is. Freud egyik könyve teljesen lenyűgöz. Egészen kicsiny könyvecske: Zűr Psychopatologie des Alltagslebens. Ugyan micsodák az én történeteim? A mindennapi élet pszichopatológiája! Freud ezeket az eseteket tudományosan indokolta. Van azonban még egy kis kötete, valamikor a századforduló körül jelent meg, sőt az a benyomásom, hogy 1900-ban: Egy illúzió jövője. Annak az illúziónak a jövőjéről szól, hogy vajon boldogul- hat-e az emberi társadalom királyok, elnökök, érsekek nélkül is. És azt állítja, meglehet, hogy egyszer ez is bekövetkezik, ahhoz azonban mindnyájunknak fiúvá kell válnunk. Hogyha van apánk, az ő révén azon nyomban adva van az engedelmesség, és máris létrejön a Hegeltől ismerős piramis. Vagyis Freudnál ez az illúzió jövője: az apák nélküli élet lehetősége... Ézenkívül engem azzal bűvöl el Freud, hogy befejezte mindazt, amit Josef Breuer megírt. Valójában ő jött rá a pszichoanalízisre, de idejében felhagyott vele, mivelhogy keresztény volt. Abba a szobába próbált belépni, amelyben kereszténynek nincs keresnivalója. De Freud, gondolom, bűntudat nélkül beléphetett abba a szobába. SZIGETI: Miféle szobába? HRABAL: Az erotikus-szexuális szférába, a tiltott gyümölcsért való sóvárgás területére. Mivel a kereszténységet az a tudat jellemzi, hogy ezzel az évezredes kultúrával, amely már genetikailag is belénk rögzült, bemehetünk ugyan abba a szobába, de bűntudattal. Freud viszont, mint zsidó, szégyenérzet és bűntudat nélkül beléphetett. És a pszichoanalízist ő fejezte be, nem Breuer, bár elsőként ő írta le, de ha jól emlékszem, 1882-ben felhagyott vele. Tudja, transzba hozni valakit... Őbele is. akárcsak Freudba, mindig beleszerettek a nőpáciensei. Úgyhogy Breuer azon az áron gyógyította ki a betegét, vagyis a fiatal hölgyet, hogy az beleszeretett, csakhogy már volt neki felesége. Breuer tisztában volt azzal, hova vezethet mindez, hogy tudományával soha nem hallott és nem sejtett tartományok felé tart; ezért fiatal feleségével haladéktalanul nászútra ment Velencébe, és tudni sem akart többé a pszichoanalízisről. Ez az 1882-83-84-es években Történt... Freud a mi tájainkon? Nem is tudom, melyik író használta föl, ha mé
