Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Hajtman Béla: A Lusta porban vájkálva (Vajkai Miklós: Lusta por)
Hajtman Béla házba kerülő Nicho (Nicho ajándéka), aki az agya „mozizásával“ levetíti életének fontosabb élményeit. A tudat és a tudatalatti párharca ez. A tudatával regisztrált nővérkékkel folytat képzeletbeli beszélgetést, belevonja őket a visszapergetet idő cselekménysorozatába. Vajkai stílusmodorára jellemzően komoran, gyászosan mutatja be hőseit. Még az emlékezés is tragikus. Az író a valóság szépítés nélküli, kedélyeket felborzoló hangsúlyozására törekszik. Szinte valamennyi kisprózájában társadalmilag-pszichikailag elfojtott vágyakból kitörő emlékezés dominál. „Minden átélt dolgot a feledés keresztvizébe merítek, hogy elnyerhesse az emlékezés örök életét.“ (Sörén Kierkegaard) Azt hiszem, Vajkait következő kötete kapcsán - ha lépni tud és akar - már tehetséges regényíróként méltathatjuk. Hajtman Béla Szűcs Jenő fotója
