Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Berényi József : A legitimizmus regénye (Rácz Olivér: Vasszegekkel veretel)
Berényi József dók általában, nem bírhatta ki a proletárdiktatúra fegyelmezett, önmegtartóztató életmódját - emigrált. Ott, a romlott világban azonban az ilyen megél, milliomos lett zug- sorsjátékosként - a hasison keresztül a fegyvercsempészésig mindennel foglalkozott. (De mire mindez, amikor harmincnégy éves korában úgyis meghal gyomorrákban? Hiába, a rossz elnyeri büntetését!) Réti, aki Nagy-réti Réthy Gézának nevezi magát, önkényesen, s aki a csapatkrónikára magyar címert fest és irredenta versekkel díszíti, szadista leventeoktató lesz. végül a szovjet hadbíróság halálraítéltjeként végzi. (Itt jelenik meg először az igazságosztó idegen megszálló gondolata, amely később jellemzővé válik a regényben.) A negatív szereplőkkel szemben állnak: a főszereplő, Pákh Olivér, Komoróczi és a zsidó iskolatársak. Jakobuvits: ..Munkatábor, aknaszedés. Felrobbant." Finom, humánus jelként R. O. mellesleg megjegyzi, hogy neki volt a legszebb bélyeggyűjteménye és alt hangja. Klein: „Gázba került." A fizika- és kémiaórák szakértője és az osztály megmentője stb. Végül ne hagyjuk ki Tecát. aki szintén zsidó, lágertábort járt, megkínzott, világnézetileg szilárd, határozott nő, Pákh és Komoróczi elvtársa és szerelme; a következő fejezetben válogatott utálattal beszél volt férjéről, akiről igazából nem derül ki. hogy mi is volt a szerepet a háború alatt. Egyébként magyar katonai orvos volt, a feleségét többszöri abortuszra kényszerítő, gerinctelen ember. R. O. könyve szerint tulajdonképpen magyar tiszt nem le-! hetett tisztességes túlélő. Aki becsületes volt. az ott veszett, mint például Pataki, vagy ellenálló lett. mint Mittel Mityi. Harmadik út nem lehetett. A félreértés elkerülése végett szögezzük le, hogy nem valamely népréteg vagy vallás el-, len van kifogásom, hanem az ellen a módszer ellen, amelyet R. O. alkalmaz e rétegek fel- használásával. A szerző nagyon reálisan látja és bemutatja, hogy a történelem viharaiban egy nép. nemzet sohasem áll egységesen a harcban álló táborok, csoportok egyikéhez vagy másikához, hanem megoszlik, ki az egyiket, ki a másikat választja, vagy ingadozik a kéj pólus közt. Ez helyénvaló volna, csakhogy ebben a könyvben (a legitimizmus törvényeit követve) a nép különböző rétegei kötelezően válnak ketté. S ez meggátolja az olvasót, hogy az ábrázolt valóság megértő résztvevőjévé váljon. Az első két fejezet következő - bemutatásra kötelező - művészi, legitimista fogása a jelentős. tragikus történelmi események megemlítése. Történik ez egy tulajdonképpeni jellemrajz nélküli felsorolásban, x emberről, x oldalon. A fűszer: a Don-kanyar. az irredentizmus, ennek a diákok közti véletlenszerű felvetődése stb. Emeljük ki az erre vontakozó legjellemzőbb részt. Pákh vizsgáját a tanárképzőben: „Azt kellett volna kibogoznia a srácok előtt, mi okozta a Trianont, és mitől lett Magyarország csonka Magyarország... Pákh el is magyarázta, ahogyan tudta, de aztán rádöbbent, hogy a srácok figyelmeztetően feszengenek... Aztán az egyik srác titokban megsúgta a helyes választ: Ká-ro-lyi. Károlyi Mihály! ... Kun Béla! ... A bol-se-vis-ták! ..." E rövid részletekben reklámfogások sorozatának lehet tanúja a kedves olvasó. Mi másnak gondolhatnánk a felsorolást, ha magyarázat, vagy bármilyen kommentár nem kapcsolódik hozzá. A humán műveltségű embernek, az önképző kör jeles képviselőjének, aki Szlovenszkóban járt középiskolában (furcsamód) úgy kell megsúgni a Trianonnal kapcsolatos tényeket!,A magyarázat talán abban kereshető hogy a szerző nem merte elemezni (minek is az ilyet bolygatni) a történelem eme tabuját, csakhogy akkor meg sem kellett volna említenie, mert így a hatásvadászat ténye azonnal lelepleződik. Szakítsuk meg itt a könyv folyamatos bemutatását egy pillanatra, s próbáljuk meg megkeresni az okokat, miért riaszt bennünket a már említett „kötelező" szereposztás, mely hasonlít a kommerszfilmek talpig becsületes rendőrfelügyelője és negációja. a bűnös képletére. Miért riaszthat el bennünket az azonosulás lehetőségétől a történelem fogalmainak, fényeinek egymásra dobálása? (Melyről Lukács György így ír: „Kontárok vélhetik [és vélik ma is], hogy emberek és helyzetek történelmi jellemzése egyes, történelmileg jellegze
