Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Csáky Pál: Hetven év (Históriás ének 1980-ból)
Ezerkilencszáztízben a falu még őrizte évszázados arcát. Zsúp- és zsindelytetők alatt nagyapák és unokák tengették életüket a sáros út két oldalán. A templomból akkor még csak a szentélyi rész épült meg, ám a horgas harangláb már ott magasodott évszázados helyén, őrizve a régmúlt korok falaiba ivódó mondakincsét. Az ősi, döngölt vagy vályogfalú házak is mind ott kevélykedtek már a parcellák homlokán, a kocsiszínekben szögre akasztva rozsdásodtak a kerékagyak, vasalások. Az istállóban barmok bőgtek az estéli etetés előtt, és trágyaszag szőnyege takarta be az udvar hátulját. Vasárnaponként a lányok palóc viseletben mentek a templomba, a legények hetyke incselkedéseitől kísérve. Ezerkilencszáztízben a faluban fiúkat szültek az anyák. Durván faragott bölcsőben ringatták őket az agyonzsúfolt hátulsó szobában, a favágó tőke meg az egyetlen ágy között. A vad téli szél havat söpört be minden ajtónyitáskor, megbillentve a szoba állót levegőjét. Az anyák főkötőt hímeztek a tenyérnyi ablak fényénél, s hunyorgó szemük aggódva figyelte csemetéik gyarapodását. Tizennégyben háborúzni mentek az apák. Csöpörödő gyerekek lesték a hazatérők minden szavát, Szibériáról és Sárga-tengerről, Doberdóról meg repülő csodáról. Akadt olyan férfi is, akit nem láttak többé, de a süvöldő gyerekeknek ez akkor még fel sem tűnt. Ők mással voltak elfoglalva: maguk eszkábálta korcsolyákat erőszakoltak rongyba csavart lábukra, s a befagyott réten át a távolt indultak meghódítani. A történelem akkor még ködpalástba burkolózott előlük. Tizenhatban iskolába kerültek a fiókák. Penge agyukkal játszva végezték el a hat osztályt, s délutánonként kenyeret loptak telhetetlen bendőjükbe apáik kamrájából. Tanítójuk buzgón járt a szülők után, taníttatni kell a gyerekeket, forró az agyuk, mondta, ám a szülők morcosán burkolóztak évszázados önma- gukba: a gyerekeknek dolgozniuk kell, hogy hasznot hajtsanak, és földet, új földet vehessenek. A tanulásból nem lehet megélni: a gyerekek szolgálni mentek. Tizenkilencben az iskolába katonákat szállásoltak. A gyerekek először hallották a géppuska ugatását, gránátok süvöltését. Egyikük máig hasában hordozza az eltévedt tizenkilences puskagolyót. A történelem világdermesztő erejének első legyintése volt ez. A katonák pedig meneteltek az Ipolyon túlra és vissza, jókedvűen vagy káromkodva, néhatájt egy-egy barackot nyomva a bámészkodó suhancok fejére. Azután elült a nagy sürgés-forgás, s a lurkók, az Ipolyról szólva, egy új fogalmat tanultak meg apáiktól: határ. Tizenkilencben a gyerekek szájtátva ülték körül az öregeket a házak előtti CSÁKY PÁL HETVEN ÉV (Históriás ének 1980-ból)
