Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Kiss Irén: Gyöngyfűzés, avagy: a mellérendelés diadala; Júlia a metróban (versek)

JÚLIA A METRÓBAN

De te sápadtabb vagy a többieknél: az az éteri arcovál, az a csökött, szögletes áll, a szendén szendreys szemek, a lemondó orr, és az az ájultan júliás, lengő lebernyeged, abban a föld alatti szélben, a történelem és a kéreg alatti, városos nagy huzatban.

Ne mondd, hogy abba a fekete hajlobogódba még sohasem töröltél aromás férfikönnyet, hisz gyalázatot is mosott az a fürtös felmosórongy, aztán fejfára tűzött gyászsörény lett a bűnöd.

Nem nyúltak fel a csontujjak, szemfedőnek nem húztak, csuklóra nem tekertek, enyhülést már nem nyertek. Hűlnek, legfeljebb.

Tiéd a lant. A birtokosa mállik, a lelke vánszorog haláltól új halálig, a váza arabeszk, mélyebben, mint a metró, a salakba tiporva, már megfejtésre sem jó.

Kié lesz életed? Kit rángatsz még halálba?

Kinek adod magad? Lesz-e, aki kivárja?

Leszel-e méla báb új férfitérdeken? Nézel-e függöny virágán át rezzenéstelen? Leszel-e szívmái