Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Varga Erzsébet: Ma láttam (vers)
VARGA ERZSÉBET Ma láttam az otthoni rétet. Fölöttem szállt a levegőben, és hosszan és igézően nézett. Lassan szállt, mintha mosolyomra várna: alig mozdult meg furcsa szárnya, mely átettsző volt, akár a szitakötőké. A mellén ott ült régholt nagyapám: kenyeret, szalonnát, hagymát evett (ebédidő volt, magam is enni mentem, mikor a rét, a régi, otthoni megjelent a város felett). Nem mertem felsikoltani. A Mihály utcán népes turistacsoport bámészkodott, az emberek lángosért álltak sorban. A Gyöngytyúk büféből kitántorgott egy részeg: hányt, majd szédúlt-riadtan elindult a Klarisszák felé. Eleredt az eső aztán, s mire végigszaladt az utcán, nyoma sem volt a régi rétnek. Csak egy kicsiny, elárvult villám futott még át az égen, mintha kaszaél villant volna. Ebédre főtt hús volt meg torma. MA LÁTTAM
