Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - FÓRUM - Fónod Zoltán: Történelemben gondolkodva
TÖRTÉNELEMBEN GONDOLKODVA Bevezető sorok egy hasznosnak szánt párbeszédhez A társadalmi és politikai változások izgalmas időszakát éljük világszerte, de különösen a szocialista országok mindennapjaiban. Arról van szó, hogy a szocialista rendszer és gondolkodás elavult gyakorlatát és sémáit újakkal cseréljük, Kelet-Közép-Európa országai megszabaduljanak az elmúlt évtizedek sztálinista és neosztálinista gyakorlatától, melyek eltorzították a szocialista építést, s azt lényegi jegyeitől, demokratikus tartalmától fosztották meg. Az a törekvés, hogy a társadalmi megújhodás utat nyisson a szocialista értékek előtt, áthatja ma már mindazokat az erőket — politikaiakat és társadalmiakat egyaránt —, melyek a haladásban, a közösségi társadalom építésében gondolkodnak, elutasítva a dogmák merevségét és a visszahúzó erők makacsságát. Szélesre tárni a kapukat a demokrácia mindenhatósága előtt, és legyőzni a hazugságot, a rossz beidegződéseket — ezek a meghatározói azoknak a változásoknak, melyek a szovjet peresztrojka nyomán elindítóivá lettek annak az újat akarásnak, mely a letűnt évtizedek történelmével perlekedve akar újat és emberit teremteni, az eredményeket megőrizve, de a torzulásokat elutasítva akar előbbre lépni. A változásokhoz Csehszlovákia is megváltotta a maga belépőjét, s az átalakulást nem nézhetik tétlenül az alkotó értelmiségiek, így az írók sem. Magától értetődő ez, hiszen senki, így az író sem vonulhat ki a társadalomból, küldetését akkor tölti be igazán, ha nemcsak kortársa, hanem küzdőtársa is azoknak, akik munkáját ihletik. így hát az egyszerű és bátor emberek igazságának megértése nemes feladat és küldetés is egyben. A társadalmi haladás érdekei, népeink együttélésének ügye és sajátos nemzetiségi gondjaink ösztönözték egy évvel ezelőtt (1989. február 9-én) a Szlovákiai írók Szövetsége Magyar Tagozatának tagságát, hogy állásfoglalásban rögzítse véleményét. A történelemben gondolkodás igényét tudatosítva ismertük fel azt az igazságot, hogy a társadalmi változások korparancsa egyben a nemzetiségi önmegvalósítás és azonosságtudat érvényesítését is megkövetelik. Bár a rossz beidegződések — melyek legszívesebben távol tartanák a közélet gondjaitól az alkotókat — akkor sem voltak ismeretlenek, jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy véleményünkkel, javaslatainkkal nem maradtunk magunkra. Az írószövetség Elnöksége 1989. nagypéntekjén — a Magyar
