Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Petőcz Kálmán: Mítoszok és illúziók (Egy forradalom anatómiája)

Mítoszok cs illúziók a bűnt, egységben az őket körülvevő természettel és Istennel, aki mindezt te­remtette. Egészen addig éltek így, míg el nem követték az eredendő bűnt: elsa­játították, „elidegenítették“ az Almát, a tudás fájának almáját és ezzel maguk is elidegenedtek Istentől, a Jótól, azaz megismerték a Gonoszt. Ettől fogva el­kezdődik a kálváriájuk - dolgozniuk kell, hogy megélhessenek, gyötrődve kell keresniük az utat vissza a Jóhoz, utódokat kell nemzeniük, hogy fennmaradjon a faj (mivel tudatára ébrednek halandóságuknak), és hogy a faj valamelyik tagja a jövőben ismét visszatérhessen az elhagyott Paradicsomba. Marxnál először volt az ősember, aki tökéletes egységben (és tudatlanságban) élt a természettel, melyet az Objektív Törvényszerűség (az Anyag törvényszerűsége) teremtett. Egy napon azonban elkövette az eredendő bűnt - elsajátította, elidegenítette a természettől az első szerszámot. Egyszersmind elidegenedett az eredeti egyen­lőség állapotától, a munka által tudatra ébredt és megismerte a Gonoszt, mivel rájött, hogy szerzeményét, a magántulajdont, kizsákmányolásra is felhasznál­hatja. A Gonosz megismerése azonban szükségszerű, nélküle az ember nem tudato­sítaná a Jót sem. A Jó gondolata az osztály harcokban, a magántulajdon elleni állandó harcban tudatosul az emberiségben. Az emberiségnek azonban nincs annyi belső ereje, hogy teljesen és végérvényesen tudatosítsa a Jót. Az osztály­harcban győztes csapatot a magántulajdon ismét hatalmába keríti, a bálványi­mádás kezdődik elölről. Ezt végül Isten, illetve az Objektív Törvényszerűség megelégeli, és lcküldi a kiválasztott népnek (zsidóknak, keresztényeknek, pro­letároknak) a Megváltót, illetve Marxot, hogy mutassa meg neki az igaz utat. A Megváltó rövid élete nem elég ahhoz, hogy mindenkit meggyőzzön. Szüksé­geltetik a Második Eljövetel (vagy a zsidó vallás szerint: a valódi Messiás eljöve­tele). Ekkor jön Lenin, és végérvényesen visszavezeti a kiválasztott népet a földi paradicsomba, a Gonoszt (magántulajdont) jelképező burzsoáziát pedig kiűzi onnan. Csakhogy Lenin elfelejtette egyeztetni az időpontot és a helyet az Ob­jektív Törvényszerűséggel, sőt Marx ama intelmét is ignorálta, hogy a kommu­nizmus először csakis a legfejlettebb tőkés társadalmakban valósulhat meg. Ez­zel szemben tökéletesítette a marxizmust egy önpusztító gépezettel, a demokra­tikus centralizmussal; és a proletárdiktatúra = népi demokrácia elmélettel. Le­nin, Sztálin és a többiek kezében az Objektív Törvényszerűség, az Eszme min­den eszközt szentesítő öncéllá vált. Miért nem jó Marxnak a polgári társadalom egyenjogúsága? Mert szerinte a polgári szabadságjogok illuzórikusak, a polgárok jogi egyenlősége csak formá­lis egyenlőség. Mivel a társadalom egészét a gazdasági viszonyokra redukálja, azt látja, hogy a polgári demokrácia, a polgári társadalom törvényessége csak az ..uralkodó“ osztály érdekeit szolgálja. Tehát ahhoz, hogy az ember valóban sza­baddá válhasson, el kell vetnie a saját maga alkotta tökéletlen törvényeket, és az objektív történelmi-természeti törvénnyel kell azonosulnia, amely a kommuniz­musba vezeti őt. Csak ott lesz valódi szabadság és egyenlőség. Nem veszi azon­ban észre, hogy ez a törvényszerűség csak az ő fantáziájában létezik; hogy a pol­gárjogi egyenlőség eleinte tényleg csupán „forma“, de ez az egyetlen „reális" forma, amely konkrét szociális tartalommal bővülhet, míg a kommunista egyen­lőség csupán egy absztrakt tartalom - megvalósítható forma nélkül. Tudja. hog\

Next

/
Oldalképek
Tartalom