Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Petőcz Kálmán: Mítoszok és illúziók (Egy forradalom anatómiája)

Petőcz Kálmán

tőkefelhalmozás nélkül nem lenne kommunizmus sem, tehát ezt átmeneti, szükséges rossznak tekinti, elfelejti viszont, hogy e szükséges rossz nélkül megáll a gazdaság motorja. A magántulajdon okozta elidegenedést úgy véli megszüntetni. hogy az egész társadalom (tehát az összes ember) váljék tulajdonossá. Ez az „összes ember" azonban voltaképpen „senki" - a fejlett kommunizmus helyett visszatérünk a primitív kommunizmusba, az eredeti tudatlan, nincstelen állapotba: senkinek nincs semmije, még gondolata sem, mert azt az „objektív eszme" birtokolja. Az igazi (de nem abszolút) megoldás nem az, hogy senki se legyen tulajdonos, hanem az, hogy „mindenki" tulajdonossá válhasson - anyagi és szellemi javak tulajdonosává, de legfőképpen saját magával rendelkezhessék.

Az ember „elidegenedése" sosem szűnik meg. Természetéből adódik, hogy állandóan új célokat állítson maga elé, ezeket viszont sosem fogja tudni teljesen szabadon és tökéletesen megvalósítani - egyszerűen azért, mert természetben és társadalomban él. A demokrácia sem hozza el az emberiségnek a földi paradicsomot. De megtanítja arra, hogy ne higgyen semmilyen fatalitásban, csak saját magában, és hogy épp a demokrácia az a társadalmi eszköz, amely segítségével önmagát mint embert, mint magasabbrendú lényt, tudatosan megvalósíthatja. Ezért az emberiség kifürkészhetetlen útján a történelemben ez az egyetlen ..valódi" forradalom.

I'ion február