Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Petőcz Kálmán: Vezércsel vagy forradalom?
PETŐCZ KÁLMÁN Vezércsel vagy forradalom? Az elmúlt év a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulójának az éve volt: azé a forradalomé, amely az újkori történelemben először emelte az „általános óhajt“, a nép akaratát törvényerőre a hatalom önkényével szemben. E revolúció vezércsillaga - a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ eszméje - a messzi távolból Kelet-Európa népeinek is utat mutatott, míg 1989 őszén, annyi sikertelen próbálkozás után, talán végérvényesen megállapodott e tájak fölött. Egy kis időbe tellett, míg tudatosítottuk, hogy ami országunkban november közepén kezdődött, az forradalom - és ez máig sem sikerült mindenkinek. Jócskán akadnak olyanok, hiába áltatnánk magunkat, akik a lényeget mind ez ideig nem értették meg, akik az eseményeket pusztán ..vezércselnek“ vélik, akik nem hisznek a dolgok jobbra fordulásában, vagy nem akarnak tenni érte. A kommunista párt pedig a „forradalom“ kifejezéstől valósággal irtózik, eddig meg sem említette. Ez persze érthető, hiszen számára az „egyetlen“, az „igazi“ a „szocialista forradalom, amely megnyitotta az utat az emberiség valódi történelme előtt“. A kommunista ideológia az utóbbi 40 évben a forradalom és ellenforradalom „dialektikájával“ annyit zsonglőrködött (elméletben és gyakorlatban egyaránt), hogy most jobbnak látja inkább hallgatni róla. Nos, a forradalom minőségbeli rendszerváltást jelent, amelynek két döntő mozzanata van: a régi elavult rendszer lényegének, alapstruktúrájának negáció- ja és pozitív meghaladása, tehát egy minőségileg magasabb szintű, működőké- pesebb struktúra kiépítése. Általánosabb, rendszerelméleti szempontból a forradalom egy zárt rendszerből egy nyílt (nyíltabb) rendszerbe való átmenet. Mégpedig olyan átmenet, amely nagyságrendileg és ugrásszerűen növeli a rendszer struktúraelemeinek „szabadságfokozatát“, tehát a más elemekkel létesíthető kapcsolataik összegét. Társadalomfilozófiai nyelvezetre lefordítva: a forradalom a demokrácia nyitott, elvileg minden irányban átjárható, tehát magas szabadságfokozatú rendszerének diadala a diktatúra zárt, egyirányú, így visszajelzés nélküli, ellenőrizhetetlen rendszere fölött. A negációs fázis első lépése a diktatúra központi hatalmának megdöntése. A struktúra teljes átépítése viszont hosszabb távú folyamat, és a forradalom átmeneti időszakában valósul meg. Ekkor a régi törvények és szabályok még de iure hatályban vannak, csak fokozatosan cserélődnek fel - ezt a régi rendszer gépezete igyekszik kihasználni saját érdekében. Ebben a helyzetben az új központi hatalomnak az alulról jövő kezdeményezést „fölülről“ legitimálnia kell, átmene