Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - KRITIKA - Ferenczi Margit: Az igazság és szépség regénye

Ferenczi Margit

Az igazság és szépség regénye

„— Maga író? — kérdezte Ivan érdeklődve.

A látogató arca elsötétült, öklét rázta, majd így válaszolt:

— Én mester vagyok!”

Ez a makacs hitről tanúskodó kijelentés A Mester és Margarita főhőse szájából hangzott el, ám mondhatta volna Mihail Bulgakov is, hiszen valóban mesterhez méltó remekművet alkotott. Valójában minden korábbi írása előkészület volt élete utolsó világirodalmi szintű művéhez. A Mester és Margarita magába foglal minden gondolatot, melyet Bulgakov valaha is emberről, világról, eszméről, művészetről megfogalmazott. A keresztény mitológia alapjaira építve olyan egyetemes emberi problémák megoldásának lehetőségeit tárja fel, amelyek évszázadok óta a világ kerekének mozgatói. Vezérfonala az eszméért, az abszolút eszmény eléréséért folytatott harc értelme és jelentősége; a determináltság és szabadság közti vergődés.

1

A mű történelmi, társadalmi és fantasztikus síkját egyetlen alak köti össze: YYo land. A regény írása közben Bulgakov a többször megváltoztatott főcímet mindig őhozzá kapcsolta: (A fekete mágus; A mérnök patája, A patás konzultáns. A sátán, A fekete teológus). A bulgakovi sátánnak népes rokonsága van mind az irodalomban, mind a zene, a festészet s a szobrászat nagy alkotásaiban. Alakja nagy művészeket vonzott: „A nagy filozófiai összegezések szintjére emelkedett Milton, Goethe, Byron, Dante műveiben, zabolátlan lírai erő hordozója volt Lermontov A Démon című elbeszélő költeményében, gyönyörű művekre ihlette Muszorgszkijt, Gounod t, Berliozt, Liszt Ferencet.”1

Mihail Bulgakov Wolandja kétségkívül Goethe Fausíjának Mefisztójával áll legközelebbi rokonságban. Erre utal A Mester és Margarita mottója is: „... Kicsoda vagy tehát? / — Az erő része, mely / Örökké rosszra tör. s örökre jót müvei.”

Woland alakját ez a kettősség teszi mélyen ellentmondásossá, jellemében a jó és a rossz határait nem lehet kijelölni teljes bizonyossággal. Woland a tagadás szelleme, ám a gonoszság számára csupán eszköz, amely az élet problémáinak megoldására szolgál. Kategorikusan elítél minden emberi gyarlóságot mint az eredendő rossz forrását. Számára a világ megítélésének egyedüli kritériuma a személyiség és az abszolút értelem. Ennélfogva törvényszerű, hogy Woland, a matéria, az értelem képviselője sohasem mentené fel bűne alól Pilátust. A gyávaság csak magyarázat, nem mentség Woland szemében. Ugyanakkor a lát filozófusának tétlenségével szemléli a Mestert, aki az érzelem befolyásának en'gfedye döht Pilátus felmentése mellett.