Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
Mikszáth novellájának valós alakja lehetett Galandáné, Szklabonya, azaz Bodok híres-neves boszorkánya, mert mikor gyűjtéseim során szóba került a név, még mindig így nyilatkoztak viselőjéről: „Vót Galandáné. Létezett, aztat mindig így emlegetik, azt a Galandánét.”48 Az író falujában egy olyan esetről adott hírt adatközlőm, mely köpüléskor történt. Hiába köpülték ugyanis hosszú ideig a tejfölt, csak nem lett belőle vaj. Amikor a köpülőt kinyitották, egy békát láttak benne. Aztán „levágták az ujjait, hogy megszabaduljanak tőle”, azaz boszorkányos incselkedésétől.49 Ipolyfödéme- sen azt mesélték néhány éve, hogy valamikor volt a faluban egy Kollkr nevű bognár, aki „rezákját" a forgószélbe vágta, mert munka közben a szél mindig összedöntötte a hordót. Ám a forgószéllel együtt eltűnt a szerszám is, melyet később, aratás idején az Alföldön talált meg a bognár egy asszonynál. Adatközlőm állította, hogy az asszony boszorkány lehetett, s valószínűleg ő rejtekezett a födémesi forgószélben.50 A boszorkány tehát személytelen, természetfeletti lénnyé is alakulhat. Egy kelenyei adatközlő vallomása szerint Paláston, ahol nagyapja gulyás volt, Gecző Gyulánét tartották az egyik boszorkánynak. Egyszer az asszony meleg tejet kért fejés után az uradalomban, s ezáltal megbabonázta a teheneket, mert véreset fejtek tőlük. Az adatközlő elmesélte, hogy nagyapja a véres tejet a kútvályúba öntötte, majd seprűvel megcsapkodta azt. Erre az öregasszony, aki a falu másik végén lakott, térden járva ment a kúthoz, ahol a gulyás őt is jól elverte a seprűvel.51 A kísértet népünk hitvilágában a halott ember lelke. A Néprajzi Lexikon szerint „megkülönböztetendő” azonban a családjához, lakásba visszajáró halottól.52 A hiedelemtörténetekben szereplő „igazi" kísértetek valamilyen súlyos bűn miatt nem pihenhetnek sírjukban. Kísértet lesz a gyilkos, az akasztott meg az elátkozott ember leikéből is. Ezek aztán egyedül vagy csoportosan „jelennek” meg láthatatlan vagy „látható", fehér lepedős emberi alakban, esetleg ló, kutya, nyúl, disznó stb. képében. A babonás Palócország kiváló termőtalaja volt a kísértetmon- dáknak és történeteknek. Bisztray Gyula idézi az, író A fekete fogat című novellájából: „A mi falunkban a temető bent van a házak között. .. Ebből aztán az következik, hogy nálunk több a kísértet, mint egyebütt; aki az ablakon kinéz éjjelente, egyszer is, másszor is lát valamit, kivált télen a gömörködő ködtől kihasadó árnyakat és különféle rémítésre alkalmas alakokat.”53 A szülőfalu misztikum, boszorkányos, kísérteties légkörét a Galandáné asz- szonyomban is megjeleníti Mikszáth: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek össszes ablakai a temetőre néztek. (...) Itt laktunk ebben a házban, ahol oly szomorú, oly kísérteties volt minden.”54 A szomorúságot, tudjuk, a közeli hozzátartozó elvesztése, a kísértetiességet pedig a temető közelsége, illetve a babonás hiedelem okozta. A hajdani szklabonyaiak szerint nem lehetett nyugodt Palyus lelke sem a sírban, hisz az agglegény felakasztotta magát. Azért járnak a kísértetek, illetve az ördögök az ő sírja körül is. „S mintha ezalatt sírok nyílnának a temetőben, kutya kutya után támadt a fehér rögökből. Először csak fekete, apró pontok voltak, villámgyorsan növekedők, mígnem idegreszkető csaholással csörtettek soha meg nem fogyó falkákban a Palyus sírjához.”55 Egy másik helyen galamb képében jelenik meg a halott lelke. A halott lelke a mai ebecki adatközlők szerint is valamilyen állat képében jelent meg. Gyűjtéseim során Szklabonyán közölték, hogy náluk volt olyan halott, akinek a lelke visszajárt, de olyan is akadt, akié már nem jött vissza. Főleg a káromkodós, templomkerülő emberek lelke „járt vissza”. Olyan „esetekről" is tudtak, hogy délután temettek valakit, de este „már visszajött a lelke”. Zsélyben hallottam, hogy a Dudu nevű zsidó lelke is visszajárt, mert az illető felakasztotta magát. A zsidó Sósár-fürdő környékén nyúl képében