Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
Különféle előjelekből jósoltak Mikszáth parasztjai is az időjárásra. Ha alacsonyan szálltak a fecskék, esőre számítottak. A Lapaj, a híres dudásban: „Künn tiszta volt a levegő, ragyogott a nap, kéklett a mennybolt, csak a széleken volt vöröses dél felől. Azt mondják, hogy ez esőt jelent, ami igaz is lehet, mert alacsonyan röpültek a fecskék, a harang szava [a harmadszori harangozás) ünnepélyesen bongott, zúgott a völgy fölött.”39 Jósolt a fecskék röpülése alapján ebecki adatközlőm is, ám „prognózisa” nem egészen egyezik a Mikszáthéval.40 A mai szklabonyai közlésekből viszont a Mikszáthéhoz hasonló jóslásokról értesülünk.41 Ha a hosszabb esőzés után a kémények füstje fölfelé száll, Ebecken és Szklabonyán, akárcsak a környék más falvaiban, ma is jó időre számítanak. Hasonló megfigyeléseket Mikszáth is megörökített. „Köd gömörködik a sár fölött — olvassuk A kis csizma ban —, átlászó és fehéres, mint a muszelinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső.”42 BOSZORKÁNYOK ÉS KÍSÉRTETEK A boszorkány a magyar hitvilág egyik „legelevenebb alakja”. Olyan természet- feletti erővel rendelkező személy, akinek legfőbb tulajdonsága, hogy csúnya, öreg, összenőtt szemöldökű, rendezetlen életű; s kedve szerint .macska, béka, kutya stb. képében jelenik meg. Leginkább a rontó műveletekhez ért. A hiedelem- világ kutatói szerint azonban „ismeretes lehetett a múltban egy (vagy több) természetfeletti lény is, melynek fő ténykedése elsősorban az éjszakai rontás (elsősorban nyomás) volt”. Tehát afféle személytelen típusa lehetett ez a boszorkányoknak. Ezzel magyarázható, hogy „az idők folyamán a boszorkány más ember- feletti lények bizonyos vonását is magába olvasztotta”.43 Népmeséinkben a boszorkányok „rosszindulatú, emberfeletti hatalmú” idős asszonyok, akik seprűnyélen levagolnak, különféle alakokat vesznek fel; állattá változnak s azzá változtatnak másokat is. A boszorkányok a palóc hiedelemtörténeteknek is gyakori szereplői. Megjelennek a forgószélben, béka, macska vagy nyúl alakjában; megrontják a háziállatokat, elapasztják a tehenek tejét stb. Az embert lóvá változtatják, s lovagolnak rajta Szent Gellért hegyére, kedvelt gyülekezőhelyükre. Menekült is ezért előlük, ki hogy tudott. A boszorkányok elleni védekezésnek pedig számtalan fajtája alakult ki elődeink babonás világában. Mikszáth gyermekkori helyei, Szklabonya és a szomszédos falvak, illetve azok népe is szenvedője-teremtője volt a babonaság- nak, a boszorkányos dolgoknak-történeteknek. Fentebb már idéztük az író idevonatkozó jellemzését a Galandáné asszonyomból. A novella főszereplőjéről és annak babonás dolgairól a továbbiakban ezt olvassuk: „Ez a Galandáné már rég boszorkány hírében állt Bodokon: a község teheneit ő rontotta meg, ha nem tejeltek; ha pedig súlyos beteg lett valaki, az is bizonyosan a Galandáné bűbájos főztjét lépte keresztül. Ha a tisztelendő úrnak gyomorgörcse támadt és nem tarthatta meg az ünnepi prédikációt, azt is mind Galandáné okozta."44 Nem csoda hát, ha ezek után Luca napja Mikszáth novelláiban is a boszorkányok elleni védekezés napjaként lép elő. Gyűjthetők a boszorkánytörténetek az író szülőföldjén manapság is. Ebecki adatközlőm szerint náluk szintén voltak olyanok, akik „boszorkány híribe’ álltak”. A keresztúton jöttek össze, s ott sajátították el „tudományukat”.45 Az adatközlésekből az is Kiderül, mi mindent csináltak a boszorkányok, s hogy is néztek ki valójában.46 Arra, hogy a boszorkány macska képében rejtekezik, s lóvá változtatja az embert, Mikszáth műveiben is találunk példát. A kis prímásból idézzük: „És ha a tisztelendő prépost fel nem találja magát s nem vet hirtelen keresztet, menten lónak változott volna.”47 A keresztvetés egyébként valamennyi bajbajutottat megmentette attól, hogy a boszorkányok kezébe kerüljön.
