Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete
leget, az egészséget és az életet. Hárman vitték a kiszét. A lányokat a legények követték. A kiszét a végén meggyújtották és a Kürtösbe dobták.”28 A Középső- Ipoly menti falvak virágvasárnapi szokásainak gazdag anyagát a Hallottátok-e már hírét? című könyvemben alaposabban is feldolgoztam.20 MIKSZÁTH BABONÁI A babona túljadonképpen a parasztság „rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait” foglalja magába.30 Mikszáth művei „tele vannak a sokféle babonaság legkülönbözőbb fajtáival”. A jeles napok köré csoportosuló babonákat már az előző fejezetben ismertettük. Most a továbbiakról lesz szó. Babonás dolgok előjeleként „léptek elő” az egyes állatok is. Ha például nyúl futo't át az úton, ez rosszat jelentett. Mikszáth így ír: „Az usánci réteknél nyúl futott körösztül az úton a kocsink előtt. A mamám ijedten rezzent össze. — Ez rossz jel, szivecském, megbuksz az idén." Vissza is fordultak volna a gimnáziumba igyekvő Mikszáthék a fogattal, de: „A mama még jobban megijedt és már azon gondolkozott, ne forduljunk-e vissza? Nem, mégse. Hisz a visszafordulás már maga is szerencsétlenséget hoz, a végzetet semmi esetre se lehet vele kiengesztelni.”31 Babonás állat a szarka is. A ház közelébe telepedő madár szeretett ember visz- szatérését jelenti. Tímár Zsófi, akit férje magára hagyott, „mikor röpülő szarkát látott, mindig felsóhajtott, óh, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá”.32 Néhány tárgy szintén babonás eszközként szerepelt népünk hiedelemvilágában. Például az ollóról írja Mikszáth Az arany kisasszony című elbeszélésében: „...ha az olló kiesik kezéből s hegyével a padlóba fúródik, kedves ember érkezése várható a házhoz . . ,”33 Az idő alakulását Mikszáth palócai és „tót atyafiai" is különféle babonás cselekedetekkel vélték befolyásolni. Ha mondjuk sokáig szárazság volt, s csak nem akart esni, „Kocsípál Gyuri, a molnár-legény már Szent Mihály lovát is ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól.”34 Mai gyűjtéseink során ennek nem akadtunk analógiájára. Ha hirtelen zápor fenyegette a vidéket, s félelmetes felhők tornyosultak a falvak felett, harangszóval „enyhítettek” a bajon Palócföldön is. A néhai bárányban „Szegény Csűri Jóskának hólyagos lett a tenyere, míg lekergette a határból Istennek fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak”.35 A vihar előtti harangozás máig szokásban van tájainkon. Nem használt ellenben a harangozás, az imádkozás vagy az egyéb babonás cselekedet akkor, ha az ember bűnös volt, az „Isten ellen vétett”. A szklabonyai Bizi József, A kis csizmák szereplője is hiába állított új kökeresztet a temetőben, „derékon törte ketté nyilával az isten”, mert a kereszt állítója fösvény volt, gőgös és szívtelen: „uzsorával szerezte kincseit”, s csupán az istennek akart tetszelegni. A hiedelem szerint az Isten haragja által sújtott tárggyal aztán semmit sem tud kezdeni az ember, mert: „Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad ember ujjainak összeilleszteni.”36 Különféle babonás hiedelmek vették körül a parasztembert mindennapi cselekedeteikor is. Ha estefelé látogatott el valaki ismerőseihez, rokonaihoz vagy szomszédaihoz, annak feltétlen le kellett ülnie. „Aztán erővel leültetett, hogy ne vigyük el az álm írja Mikszáth.37 így tartják ezt manapság is. Az Az a fekete A című novellában egy főzéssel, a juhpörkölt készítésével kapcsolatos hiedelemről olvasunk: „Eredj, Matyi, kavard föl a tűzön, mert már én babonás vagyok az ilyenekben, s azt tartom, úgy lehet csak jóízű a pörkölt, ha juhászkéz is csinál benne valamit.”38
