Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete

sításában még ez olvasható: „A falu öregasszonyai a Luca estéjét teljesen a boszorkányság kultuszának szentelik.”22 A megállapítás még inkább érvényes lehetett Mikszáth korára, illetve a hajdani Szklabonya környéki parasztságra. A jó palócok Galaniláné asszonyom című elbeszélésében olvassuk az alábbiakat: „A juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-székek faragásához, a kocsisok keresztet pin- gáltak fokhagymával az istálló-ajtókra, a gonosz boszorkányok hatása ellen, mi gyerekek pedig remegve néztük: hogyan esteledik s mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes seprű szörnyetegei.”23 A Luca-széket általában azért készítették, hogy készítője az éjféli misén megláthassa arról jövendőbelijét vagy a falu boszorkányait. Készítésének módja az Ipoly mentén s a Kürtös-patak völgyében valamennyi helyen hasonló volt. Lucától karácsony böjtjéig kellett azt készíteni többféle fából, egyetlen szög nélkül. Hogy a szokás sokáig élt Mikszáth szűkebb szülőföldjén, bizonyítják a mai adatközlések is. Ebecken hallottam a Luca-székkel kapcsolatos alábbi történetet: ,,011yan fijatal legincsék, tizenkilenc-húsz évesek hozzáfogtak, és éccaka, mikor az éfélimise volt, akkor elvitték, és azt mondták

— de én azt sose láttam, csak hallottam —, hogy krétával illyen kört csinátak, merthogy a boszorkányokat mind meglátták. De mikor vége vót az éféli misének, fölkapták a lucaszékit, és szaladtak a legközelebbi épületbe, mer azok a boszorkák, ha megfogták vóna akié a lucaszék vót, széttépték vóna.”24 A másik szokásra, a boszorkák elleni védekezés Mikszáth idézte módjára is emlékeztek a mai adatközlők. „Fokhagymával keresztet csinátak az ajtóra — hallottam Vámos Józsefnétől —, hogy a Luca ne gyüjjön rontanyi.. . Mer valamikor fejőstehenek vótak, disznók meg libák. Luca-nap előtt való estén keresztet csinátak minden ólajtóra, még a kiskapura is.” Szklabonyán az ottani adatközlések szerint még ma is kenik Lucakor fokhagymával az aptókat. A Luca-napi hiedelemanyag természetesen jóval gazdagabb az itt bemutatottnál. A boszorkányok elleni védekezésnek is több módját ismerték egykor. Aztán számos tilalom, előírás, szerelmi és időjóslás is fűződött még ehhez a naphoz. A gyermekek reggeli lucázása pedig a nap szép színjátékszerű szokása volt.25

A további jeles napokat illetően Bisztray Gyula a Mikszáth-műveket elemezve megjegyzi, hogy ..Az esztendő egyéb ünnepeihez Mikszáth néprajzi kalendáriumában negatív, részint pozitív megjegyzéseket fűzhetünk. így például vízkereszt (január 6.), János vagy Iván (szentivánéj, június 24.), Péter-Pál (június 29.), Borbála (december 4.), Szilveszter (december 31.) napjához stb. semmiféle szokásemléket nem szolgáltat, noha más vidékeken ezekhez a napokhoz is járulnak bizonyos népszokások."21’ De nemcsak más vidékeken járulnak ezekhez a jeles napokhoz népszokások. hanem Mikszáth szülőföldjén is. Zsélyi gyűjtésekből tudjuk, hogy a Szklabonya melletti faluban például a Szent !ván-napi szokás még századunk elején is élt. A falu krónikásának feljegyzései közt ez áll: „Utoljára 1925-ben ugráltak tüzet Szent Iván napján. Az értelmét, magyarázatát ma már nem is ismerjük. A legények és a leányok Szent Iván napján a kenderföldekhez mentek ki. Ott tüzet raktak, nagy körben körülállták, körültáncolták a lángot, és a lobogó tüzet átugrottak.”27 A Borbála-nappal kapcsolatban a Középső-Ipoly mentéről van anyagom. Ez a nap szintén a szerelmi jóslások időpontjaként jegyeztetett. Péter- Pált az aratás kezdőnapjaként ismerték. Az egyik legtovább élő népszokás a ki- szehajtás volt az Ipoly mentén. Az általam vizsgált Mikszáth-müvekben nem találtam erre a virágvasárnapi szokásra vonatkozó adatot. Bisztray Gyula írja említett dolgozatában, hogy Mikszáth a húsvéti népszokásoknak két szép, önálló cikket szentel (A húsúét falun, Húsvét}. Krónikáját a nagyhéttel kezdi, s elmondja. hogy virágvasárnap szentelik a barkát. A kiszehajtásról azonban nem emlékezik meg. Pedig a szlovákok és a magyarok körében egyaránt ismert szokásról van szó, melyet Szklabonya környékén is ismerhettek. Zsélyben jegyeztem le az alábbiakat: „Virágvasárnap kiviszik a betegséget, a halált, és behozzák a tavaszt, a me