Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete

szétdörzsölnie. A gyíkkal megdörzsölt kés pedig a torokfájást is elmulasztotta.14

Szeptember nyolcadika Mária-ünnep. A katolikusok a VII. századtól ilyenkor tartották Szűz Mária születésnapját. Az ünnep magyar elnevezése Kisasszony, s valamikor ez is a híres búcsújárások időpontja volt. A jó palócok egyik poétikus elbeszéléséből tudjuk, hogy Gózonban is ilyenkor tartották a búcsút. A híres búcsújáróhelyen a „Boldogságos Szűz” valamilyen „csoda” formájában gyakran megjelent. S amint A gózoni Szűz Mária című novellában olvassuk, így volt ez errefelé is. „Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának adatott meg, hogy a Mária megjelenik előtte s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek között. . .”15 Hogy milyen lehetett egw hajdani búcsú, illetve búcsújárás, arra is választ kapunk az elbeszélésből. A bágyiak „előéneklő" Mindég Jancsija például „a koszorús keresztet viszi”. Nagy a „sokadalom”, mintegy harminc „processzió” érkezett, köztük a bágyiak, akikről

— lévén falubeliekről szó — többet is elmond Mikszáth. Például azt, hogy „hajlott estén érkeztek, alig hogy megjárták térden a kilenc kápolnát stációról-stációra, idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt, ahol legjobban hullámzott a népség..."16 A kékkői gesztenye-erdő, a kálvária s a kápolna egyébként még ma is megvan. Néhány évtizeddel ezelőtt még járt ide a nép a távolabbi palóc falvakból is.

Márton a középkor egyik népszerű védőszentje a katolikusok körében. November 11-e különben már az Árpád-korban bérlet- és bérfizető határnap, illetve termésvarázsló pásztornap volt. Egyes palóc községekben a pásztorok ilyenkor hordták bűvös vesszeiket, melyek szaporodást célzó analógiájával Mikszáth szülőföldjén karácsony böjtjén találkozhatunk. A Középső-Ipoly mentén több Márton napi jóslást jegyeztem le. Ha például ilyenkor esett az eső, azt mondogatták, hogy még sokáig ősz lesz. A november 11-i hóhullásból meg a tél gyors beálltára következtettek.17 A Mikszáth ábrázolta népi hiedelemvilágban a Márton napon leölt

lúd hátcsontjának van időjelző szerepe...........A Márton-napkor leölt lúd hátcsontja,

amint világosabb vagy sötétebb, jobban mutatja az időjárást, mint az asztrono- musok.”18 Az időjós csontot rendszerint az almárium tetején tartották, s e becses „ereklye” a tél ki '«nVségét, erejét is mutatta.

Sok-sok babonás cselekedet és jósló tevékenység kapcsolódott egykor a november 30-i jeles naphoz. Szent Andráshoz is. Palócföldön ezek egy része arra irányult, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. Mindenekelőtt a lányok végeztek mágikus cselekedeteket, szerelmi jóslásokat. Több helyen ólmot öntöttek, s ebben vélték meglátni a jövendőbeli alakját. Mikszáth szintén hallott ilyenről, hisz egyik novellájában Olej bacsa így szólt bojtárjához, Matyihoz: „ne okoskodj, kópé, ha mondom . . . hát nem a tűzhelyen öntöttétek együtt az ólmot Annikéval Szent András éjszakáján, amikor a te fizinómiád öntődött ki a lányom jövendőbelijének.”18

Ebecki adatközlőm visszaemlékezése szerint náluk Szilveszterkor öntötték a felolvasztott ólmot „ollón át" a vízbe, hogy meglássák, milyen formák” jönnek ki, milyen foglalkozású legényhez: „mesteremberhö’ e, vagy másho’ mennek férhö’ a lányok”.20 Ahogyan adatközlőm elmondta: „a tűvonóval megveregették a szalmatetőt. Ha több szem esik ki belőle, akkor gazdag emberhö' megy férhö’ a lány. Aztán azt a búzaszemet papírzsákocskába’ vagy valami ruhadarabba’ a feje alá tette, hogy mit 'fog akkor álmonnyl, oda megy férhö’." A Mikszáth emlegette ólomöntés analógiájára a távolabbi Kelenyén találtam példát. Itt gyertyát öntöttek a lányok András napján, s ha az öntés „rendes” vót, akkor egészséges lett a jövendőbeli; ha meg „ollyan cafrangos”, akkor beteges legényhez ment férjhez a lány.21

Luca, december 13-a szokásokban, hiedelmekben és mágikus cselekedetekben az esztendő leggazdagabb napja volt Palócföldön is. Manga János 1930-ban írt tudó