Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Hajtman Béla: Kisvárosi elégia (elbeszélés)
Hajtman Béla Kisvárosi elégia Amikor Gazsó elkergette feleségét, az eső lemosta az utca porát, kimosta a Kuka vendéglő édeskés bűzét, teleöntötte az úttest szélére dobott papír- poharakat, elmosta a húgy- és okádékszagú sarkokat. Gazsó elővette tokjában porosodó hegedűjét, s a nyitott ablaknál gyermekkorában betanult Mazas-etűdöt játszott. Felhangolatlan hegedűjének ritmusára a szemközti Condom Szálloda széplányai táncra perdültek az ott éjszakázó papnövendékekkel, sétabotos bácsikák nyakukban a dallSmra ugrándozó eső- kobátos unokájukkal topogtak a Kuka vendéglő felé. A buszmegállónál várakozó iskolatáskás gyerekek füzetlapokból hajtogatott papírhajókat úsztattak a csatornából kiömlő esővízen. Gazsó az eresz alól hegedűjébe csöpögő vízzel megöntözte kiszáradt virágjait. A lakása előtt parkoló nagy fekete autóba szálló párttitkár fejét rázva, titkárnőkhöz és egyéb magasabb beosztású hölgyek kebléhez szokott, fahéjillatú szappannal mosott tenyerének puhány mutatóujjával megfenyítette Gazsót. „Ej, ej, hamisan játszik, Gerzson elvtárs!” Majd kódszámra nyiható lemezvékony aktatáskáját magabiztosan, felületes mozdulattal a subázott hátsó ülésre dobva elrobogott benzingőzt okádó autójával. Gazsó kényszeredett mosollyal, vonója hegyét a távolodó luxuskocsi irányába tartva, a ravaszként használt kápát nyomogatva többszöri hangutánzó piff-puff-paffal utánalőtt. A busz érkeztével a füzetlapjaikat papírhajókra áldozó, bőrig ázott gyerekek beloccsantak a járgányba, a Kuka vendéglő benyelte törzsvendégeit, a férfivigasztaló szépleányok befolytak a Condom Szálloda kávézójába, az élvezetes éjszakától táskás szemű, kialvatlan papnövendékek szemináriumukra vonultak. A megüresedett téren a helyi építkezési vállalat lapáttá- masztói fejükön zacskóval egykedvűen ütögették a szögeket a nedves deszkákba. „Elegem van az egészből. Már ezt a Stradivarius-hamisítványt sem tudom fölhangolni. Legalább a művirágaiddal együtt repültél volna ki, te némber. Holnap lejár a személyi igazolványom, útlevelemet meg kellene hosszabbítani, betétkönyvemet nem találom. Jaj, de utálok intézkedni.” Hegedűjét a falhoz vágja, és a nyitott ablakhoz rohan. „Emberek, dobjatok föl egy szál cigit! Egy szál cigarettáért felfedem előttetek világmegváltó titkomat! Megvilágosodott bennem, hogy igenis nincs értelme az életnek. Határtalanul boldog lennék, ha adnátok egy cigit. Mit néztek, még senkit
