Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - Hajtman Béla: Kisvárosi elégia (elbeszélés)

sem hallottatok magasból beszélni? Már megszokhattátok volna a papírból olvasó agytömőket! Tegnap a feleségem így szólt hozzám: Gazsó, fiatalok vagyunk, vállaljunk egy gyereket. Halljátok emberek, gyereket! Ebben az atomkorszakban, mikor gyümölcsfáink, zöldségeink mérgezettek, mikor a madarak a gyárkémények füstjétől megszédülnek, mikor halászaink olajfoltos vízbe dobják horgukat? Mikor a gyermekotthonok iszákos anyák és családjukkal nem törődő apák tizenéves sarjaival telnek meg, mikor a statisztikai listákon a veszélyeztetett terhességek száma nő, mikor az óvodások, a kisiskolások tömegesen kerülnek gyógyintézetekbe, szanatóriumokba, mikor egyre több tanár kerestetik a szellemi fogyatékosok iskolájába? Emeberek, a természet furcsa, kíméletlen törvénye vagy a tragikus véletlen ültet mozgószékekbe, fektet kórházi ágyakba, foszt meg látásuktól, de gondolkodni nem felejthetünk el! Ne ítélkezzetek a másképp gondolkodók felett, hallgassátok meg őket! Néha-néha adódik egy boldog percünk. Fiatalok, az önzésetek, mohóságotok boldog percében megfoganók a szenvedés órájában elvetélhetnek, a pálinka boldog kortyaitól megrészegülők könnyen az autó alá eshetnek! Emberek, köszönöm nektek, megszűntem szenvedni.” Az erkélyére dobott cigarettára gyűjt rá, és ágyába zuhan.

Az esős reggelen Orawetz úr, a Buchmayer könyvesbolt főnöke két vastag bőrönddel lépett ki a lépcsőházból. A bejárat előtt megigazította kabátja gallérját, és a munkahelye felé vette útját. A boltja előtt két kemény kalapos, lcképű úr várta. Mit akarhatnak már megint? Tegnap is figyeltek a kirakatból. A villanyszámlát kifizettem..Ön Orawetz elvtárs?” „I-igen.” „Nos, a Városi Bizottság utasítására a boltja többé nem viselheti a csúfor Buchmayer nevet. Kérem, ha nem hajlandó ma levenni a cégtáblát, más veszi át a bolt irányítását. Továbbá a Művelődési Osztály vezető elvtársa ellenőrzést rendelt el könyvesboltjában. Figyelmeztetem, polgártárs, a tiltott irodalom nálunk lévő listáján bejegyzett könyveket többé nem árusíthatja. Porrá zúzzuk őket. Meg kell tisztítanunk kulturális életünket a népbutító, reakciós elemektől. Viszontlátásra, Orawetz elvtárs. Ma délután visszajövünk.” Fejét bőröndjére hajtva zokogott.

„Gyerekek, a múlt órán a bé betűt vettük át. Még mielőtt megmutatnátok házi leckéiteket, átismételjük a bé kezdőbetűs szavakat. Gyere ki, Ágika, a táblához! Én mutatom, te mondod.” „Ba-ba, bá-rány, bőr-tás-ka, bunda.” „jól van, Ágika. A nyomtatott B egy nagy-nagy pocakos bácsi, aki mindig emelt fővel áll. Tudjátok, nem viseli el a magányt, ezért csak más betűbácsikkal, betűnénikkel él. Nagyon szeret az A néni mellett élni. 0 segíti B bácsit járni. Az A néni nem tűr maga mellett másik A nénit, inkább egy másik B bácsihoz szegődik. Két bácsi között egy néni: BAB. Az A néni szemben, a két szélső bácsi oldalt áll. Az A néni mindkét bácsit maga mellett érzi, de a két B bácsi nem tud egymásról, nem látják egymást a nénitől. Biztosan megfigyeltétek, hogy a második bácsi hátat fordít a néninek, így is jó neki, de azt se bánná, ha I, O, Ü vagy egy új A nénivel találkozna. Amint látjátok, nem szoros köztük a kapcsolat. írott formájukban mindig ragaszkodnak egy másikhoz. Figyeljük meg: bi, ba, be, bo, bu. A nyomtatott B bácsiból lett b kecses mozdulattal tenyerét tartva,