Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - Haraszti Mária: Huszadik századi csendélet (elbeszélés)

Huszadik századi csendélet

— Vágom a fát hűvös halomba — morogja a nő, és ingerülten továbblapoz.

— Mi van? — mondja a férfi. Nem figyelt oda. A képernyőn képek peregnek.

— Mi lenne? — sziszegi a nő.

— Mondtál valamit. — A képernyőn tarka mezbe bújtatott figurák üldöznek egy gurigát.

— Újságírásunk jelmondatát idéztem.

— Aha — módja a férfi, miközben egy tábla csokoládét hámoz ki dupla burkából lassú, tapogató mozdulatokkal úgy, hogy közben egy balról jobbra tartó akciót figyel izgatottan. — Azannya! Kapufa.

— Kibontakozás — mondja a nő, és kiveszi a férfi kezéből a csokoládét.

— Mi? Ezt elszúrták ezek a balfékek — mondja a férfi, és tör egy darabkát a kisasztalon várakozó csokoládéból.

— Csokoládé.

Csönd.

— Mondom: CSOKOLÁDÉ.

— Mi van? — fordul oda a férfi értetlen arccal.

— Csokoládé. Ne majszold azt a csokoládét, mert idegesít.

— Miért?

— Mert eszembe jut róla a Csokoládé.

— Milyen csokoládé?!

— A Taraszov-Rogyionové. Téged nem idegesít? Vagy kiment a fejedből?

— Te meg vagy húzatva — fordul vissza a férfi a képernyő felé. — Ha ennyire nyomasztanak az olvasmányaid, járj inkább sétálni...

— Szmog van. Tudod, hogy minden este szmog van ...

Megint egy támadás. Most jobbról balra.

— Meg kell őrülni! Ilyeneket írnak! Azt miért nem írják meg, hogy széttaposták őket a tankok, mint valami... — összecsapja az újságot. — Málnalekvár. E. A. Poe — vihog fel idegesen.

Csönd.

— Elmegyünk Olaszországba? — kérdi aztán.

— A világbajnokságra?

— No persze. Olaszországban a világbajnokságon kívül nincs is semmi

Haraszti Mária