Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Soóky László: Ólomgomb a bika szarván (vers)
hisz parlagon hever az értelem a megzabolázott folyóban nem kapnak a halak sztrájkolnak a besték s oly szánalmasak az esték a bakháton baknyúl kucorog szomjúhozom körülöttem a végtelen korlátok zene zene bizarr áttételek teljes a csőd botlófűz alatt piheg József a koponyája lékelt a cipője lakkos oldalán ül Mária jól álcázott múmia kiáltás némán mozgó szájak kivel vagy kérdem átkozom légyen a bizonytalan múlt. II kiagyalt történet ez ha megéltem akkor is piros este volt a Duna fölfeszült az égre ívben folyt a szivárvány ívén Johann Johann sikoltozta egy germán asszony Johann a vízbe fúlt már majdnem a túloldalon slap slap slap egy film itt véget ért északról nagy csapat vadludak linkelnek mi lesz velem ez a nagy nagy szabadság megnyomorít kövek közé préselt totemállatkák perverz sikolyok alább talán a vízmosás peremén nyársra húzott lelkek védtelenek és tiszták most apámra csendítenek hatvan kilónyi csont bőr romlandóság nem tudok jégvirágul tolmács kéne már magamat sem értem jöjj el Jézus légy vendégünk hiszen rajtunk a kórság a múlandóság meg a vérbaj habzik a szánk amíg magunkat marjuk nem ér a nevem tízzel beljebb zukassza öt meg a vakom essek gondolkodóba legalább: mi kéne ha vóna vagy mi éktelenkedjen itt a fellázadt fejfa helyén mert enyém a farkas visszalopatom vele a bárányt ki ne csesszen velem a segéd- -határőr-maffia a lét tudat szükség hatalom fertővel fertőzött közeg mert hogy irgumburgum hátrakötik a sarkam fenyegetetté leszek a szabadság küszöbén
