Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - Csóka Ferenc: Akik magukévá tették az eszmét (novella)

A Főpap tekintete szinte vágott, a Végrehajtó mégis pojácának látta őt. Kérdése hallatán meg hangosan felvihogott.

A kérdés így hangzott:

— Miért nem szüzet hoztál nekem?

A válasz:

— Honnan tudod, te vén kujon, hogy nem volt szűz?

A két férfi összenézett. A Főpap sárga volt, mint a halott. Szájából az elmúlás lehelete csapott az előtte álló felé. A Végrehajtó gúnyosan vigyorgott.

B

A szertartás elkezdődött. A templom csúcsán magasztos fényben ragyogott a hosszú áldozati oltár. A Főpap szikár alakja ott tornyosult mellette. Fehér csuklya takarta az arcát.

Elővezették a lányt. Kábultan lépkedett, mintha aludna. Nem érte fel ssszel, ami körülötte történik. Talán meg is zavarodott kissé. Bármi is zajlott az agyában, az éles, szívkereső penge a pillanat tört része alatt kiürített belőle mindent.

A nép felujjongott.

A távolban viharfelhők gyülekeztek, gomolyogtak, morogtak, mint láncaikat szaggató, fogva tartott vadállatok. Villámoktól sistergett a világ. Megeredt az eső.

A Főpap csuklyája alól földre borult népét figyelte, amint áhítato9an magasztalja az Esőistent és Öt. Aztán felemelte tekintetét az éjsötét fellegek felé, s széttárt karral kacagni kezdett.

A templom fölött nagyot sikoltott az ég.