Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Soóky László: Ólomgomb a bika szarván (vers)
Soóky László Ölomgomb a bika szarván József átkelt a kisebbségi hegyen nem is volt hegy egyszerűen kellett a piros harci kakas jő volt látni a vért a havon nincs és nem is volt jelentősége az ibolyaillat színképelemzése sem volt tökéletes a biokémikus lány visszafordult hatalmas dráma kezdete volt ez a mozdulat nem vagyok József vérebet vezetek a saját vérnyomomon kegyetlen kígyóvonal Európa körül se ki se be nem látok komolytalan a repülés a zuhanás és a falba építettség között haja haja a farkas immáron az enyém szilvaszínre kékült koponya a virágzó barackfa ágbogában (körben szép szürke hómező) haja haja enyém a farkas ez év november másodikén láttam egy szkizofrén fecskét nem voltam elememben azt mondtam csak gyí te gyí a biokémikus lány mosolygott elvonult a katonák alatt katona is csak négyszer voltam kiszuperáltak akkor (végre) megtaláltam a hómezőt paranoiás vezérek álltak a táj közepén megfagyott vérből építettek védősáncot arra szállt fel a piros kakas ott kukorékolt ej štúrim ti boha ty mi budeš krikiríkat? kettő darab szabad narancs kifakult kifacsart nem a mienk tartalomhoz a forma amfora belőle hullt ki a döglött egér se két füle se két farka csak a lelke tarkabarka s ha meghalok is (bár ne tenném) nincs hatalom amit akadályozni tudnék se forgalom beleépíttettem a Bősbe mehetek most már a búsba tyű ez a közönséges hangnem kritikán aluli mondom nem akarok
