Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Farnbauer Gábor 201 Ki itt belépsz, hagyj fel magaddal! 21. Jó! Itt vagyok, vannak szavak. 21.1 Vannak mozdulatok. 21.2 Tehát: mihez kezdjek? 21.3 De: mihez kezdjek? 21.4 A választás medrében önmaga körül örvénylik az indulat. 22. És végül? 221 Vágjunk bele a közepébe! 22.2 Szebbé tenni? És hol? 2i3 Ott, ahol. 224 Akkor, amikor. Úgy, ahogy. Az, aki. Annak, akinek. Azt, amit. 23. A gondolatok regényét elneveztem "fantazmáknak", és kihívtam a mentőket, hogy okos vagyok. 23.1 Stíluselidegenítés és stílusszintézis, mint metacselekvés és énrelativizmus. 24. Annyiban vagyok csoda, amennyiben nem vagyok. 24.1 Annyiban nem-vagyok, amennyiben más vagyok. 24.2 Annyiban vagyok fura, amennyiben MÁS vagyok. 25- Az én tevékenységem az én. 26. Abszolút nem lehetséges tudnunk, hogy mit tegyünk. 26.1 Bármit akarhatunk tenni, de mi legyen az? 26.2 Nagyon nehéz valamit is tenni, mert egyáltalán nem tudhatjuk, hogy mi legyen az. Nehéz megmászni a hegyeket... de főleg minek? Nehéz megmászni, de még nehezebb "tudni" azt, hogy éppen ezt kell tennünk! Ezt viszont semmi képpen nem lehetséges tudni. 26.3 A hegyeket meg lehet mászni. 26.4 De ezt a kérdést nem lehet megmászni 2&5 Abszolút nem lehetséges tudnunk, hogy mit tegyünk! 26.6 Ennek a belátás-állapotnak a közvetlen tevékenységi formája: az ÍRÁS. 27. Egyszer csak azt tudtam, hogy írnom kell. 27.1 Pontosabban: most már tudom, hogy csak azt tudhattam, hogy írnom kell. Nem tudhattam többet. Akkor még ezt sem tudtam. Vakon írtam, és nem tudhattam, mit teszek. 27.2 Nem tudom, mit akarok leírni. Azt sem tudom, hogyan írjam le, hiszen nem tudhatom, mit. Ennek majd közben volna jó kiderülnie. 27.3 Ha már tudnám, hogy miről írjak, akkor legfeljebb arról szólnának a szavaim, akkor a szavak nem szólhatnának önmagukról. 27.4 Ha tudnám, miről írjak, akkor csakis arról írhatnék, amit esetleg már tudok. Pedig lehet, hogy "mást" kellene írni.
