Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Soóky László: Egy kő (vers)
Soóky László Egy kő (részlet) Kulcsár Ferencnek 1 A számadás a titok a jégveréssel alázuhanó szavak magányos hömpölygő áradat a kerítésre szegezett dankasirály a szájból vérgyöngyöt hullató angyal bizonyíthatón avantgarde közösülés anyám megható ragaszkodása egyre közelebb a fényhez esőáztatta aszfalthoz elsuhan a körbeszántott erdő a megtébolyodott erdész a boldogtalan felhőket lövi vágott ólommal hasogatott madárdal lépések a kitárulkozás küszöbén újhold araszol végtelen háttér előtt ovális gyermekarcok a sírkövek fényképalbumában ÉLT NÉGY ÉVET MEGHALT TITOKBAN de a mienk volt macskabagoly riog a sötétség kampójára fűzve gyerekhangon sír este van és reggel bíborok feketék kékek egyre reménytelenebb a ködből feltérdeplő hegyek nyár van ősz van tél egyre bizonytalanabb kifosztott fészkek romok kurta emlékezet tópart robbanás égbe szökő kezek arcok lent és fent tovább a révület zakatol világtalanok látják a mennyei fényt az út a borostyános templomok az arctalan Ego a nyelvtelen Ego ha van
