Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Soóky László: Egy kő (vers)
Soóky László feltarisznyázott vándorok mi útilapusan újra szitkok és csonttörő husángok ígérete a vétlenség örökös dalnokai mi a megbélyegzett bégető csapat a belső bűzölgő tüzek őrzői megátalkodott beszari összeesküvők kép: az alázat irredenta katonái /// a sűrű hóesésben mindenki eltévedt, nem volt út. ki erre ment ki amarra ki semerre. volt aki a várakozó állásponton megfagyott. ez a legnagyobb ciki amiről beszélni sem szabad. a legtöbbje a júdások sorából került ki. a kocsmaasztalok között kialakult kalamitás oly jellemző. stop. nem volt hóesés, stop. stop. /// 2 közelebb mihez távolabb mitől lerágott csontok jól bevágott közhelyek vacsora utáni sör lázadás a tegnap felé mutató szánalmas rebellió karc harc arc szellemes huhogás beszél a szél ha szól höhö ár apály a szívben agyban nagybani játék árnyék a falon ugató bagzó kutya nyúl kajla füllel szárnyaló beteg madár felemás pók mást nem tudok egy ismerőá táj süvölvény szivárvány gyerekszoba gyerekágy fölötte kép piros bohóc oly ismerős pukedli szertartás és meghajlás lázas gyerekarc kispajtás az elvtársi szótár szertár leltár jésua nézz rám mondja máté lopott e kenyérvágó kés követlek hátba szúrlak úgy szeretlek tele van izével ez a micsoda alkoholista múltam jelenem jövőm minő póz a hányás-dramaturgia de facto és de jure is enyém adófizető polgárként de tényleg ha valóban a szex a domináns elem mifelénk
