Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Irodalmi díjak 1989 : Karol Wlachovský: Madách Imre-díjak, Fazekas József: A Madách Könyvkiadó Nívódíja, Varga Erzsébet: Forbáth Imre Nívódíj
Irodalmi díjak 1989 zisztenciájával. A cselekmény középpontjában két házaspár áll, pontosabban két tönkrement házasság. Ezek a fiatalok (általában humán értelmiségiek) a kisebbségi sors s a kisvárosi, vidéki származás örökségének leküzdésével léptek az életbe. Tudatosítják ugyanakkor, hogy valakikké csakis ott válhatnak, ahol születtek. Okét már nem tartja fogságban a múlt, mégis úgy érzik, gúzsba köttetnek általa, nem élhetik teljes szabadon életüket, csakis óvatosan. Röviden és leegyszerűsítve úgy is mondhatnám, csak biológiailag élnek. A jól megszerkesztett retrospektív kompozícióban, ahol az első vonalban a cselekmény lineárisan halad s az egyik főszereplő halálával csúcsosodik, fokozatosan bomlanak ki a szálak, szövevények, melyek az érzelmi krízishez és a viszályokhoz vezettek. A kortársak érzelmi életét szemléltető Grendel-analízis egyáltalán nem szentimentális, nem is öncélúan erotikus, hiszen az ösztön- és érzelemvilágot is igyekszik racionálisan, sőt mi több, röviden és velősen megindokolni. Az érzelmi élet sivársága felett meditál főhősein keresztül, akiket felváltva beszéltet a fejezeteken belül, s ezzel több szemszögből is láttatja olvasójával a regény cselekményét. Stílusa ugyanakkor fokozatosan egyfajta kíméletlen iróniába megy át, önironikus reflexióba torkollik, s ez prózájának tipikus síkja: „A mi nemzedékünknek nincs más választása. Csupán alkalmazkodhat. Ha nem vagy konformista, megsemmisítenek vagy idő előtt elpusztulsz, esetleg alkoholistává válsz. Ha viszont idomulsz, elveszíted önbecsülésed utolsó kis darabját is.“ (300. old.) Ez az idézet is alátámasztja, hogy Grendel Lajos már jóval 1989. november 17-e előtt állást tudott foglalni, ki merte mondani a nem minden kockázat nélküli valót, melyben éltünk. Neki semmit nem kell változtatnia látószögén. A Madách Imre-díjat minden kétséget kizáróan megérdemelte. A szlovák mű magyarra fordításáért járó Madách-díjat az itt élő magyar műfordítók nesztorának, Hubik Istvánnak úgyszintén egyhangúlag ítélte oda a bírálóbizottság Rudolf Sloboda Ursula (Bűnhődés) című művének fordításáért. A fordító megfontolt hozzáállását bizonyítja, hogy a mű eredeti, a főhős neve alapján kapott címe helyett a Bűnhődést választotta, mely rendkívül találóan juttatja kifejezésre Sloboda vallomásának erkölcsi jelentőségét. Hubik István műfordítói módszerét a fegyelmezettség jellemzi, s a jelentésbeli és stilisztikai megfelelésekre való szigorú törekvés. Sloboda regényének magyar fordításában ez teljes mértékben érvényre is jut. Ráadásul összehasonlíthatatlanul kiegyensúlyozottabb, mint Hubik István utolsó díjazott munkája, az Ivan Hudec Panghar- ty (Fattyak) című regényének fordítása. Persze, Hudec prózájával ellentétben, Sloboda regényének egyértelmű a cselekménye, nyelvezetét frazeologizmusok tarkítják, melyek átültetése a tapasztalt fordítónak nem okozott különösebb nehézséget. Az elmúlt évnek e mű volt a legkiegyensúlyozottabb fordítói teljesítménye, ráadásul Sloboda regénye a megváltozott társadalmi rendszerben is aktuális maradt. Ezen a két nagyra értékelt alkotáson kívül a bírálóbizottság nívódíjra javasolt egy verseskötetet (Hizsnyai Zoltán: Tolatás), egy novelláskötetet (Hogya György: Metszéspont) és Nóta János Jilemnický /krónikájának szakszerű fordítását, amely viszont kései befutása miatt valószínűleg nem talál visszhangra. Pozsony, 1990. június 20. , , Karol Wlachovsky
