Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Irodalmi díjak 1989 : Karol Wlachovský: Madách Imre-díjak, Fazekas József: A Madách Könyvkiadó Nívódíja, Varga Erzsébet: Forbáth Imre Nívódíj

Irodalmi díjak 1989

Madách Imre-díjak

A Madách Imre-díj bírálóbizottsága, mely magyar részről az idén egészen új felállásban tevékenykedett (Fazekas József, Mayer Judit, Szeberényi Zoltán; a szlovákokat Rudolf Chmel és szerény személyem képviselte), az elmúlt évek gyakorlatától eltérően jóval kevesebb szerző műveiből válogatott: hat eredeti vers- és prózakötetet és három szlovák mű magyar fordítását értékelte. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lett volna miből választani, hiszen 1989- ben az irodalomtudományon és -elméleten kívül új alkotások jelentek meg minden irodalmi műfajban, több nemzedék írójának tollából, az ismert és tapasztalt Duba Gyulától kezdve egészen az elsőkötetes Hogya Györgyig.

Az eredeti műért járó fődíjat a zsűri egyhangúlag Grendel Lajosnak ítélte oda Szakítások című regényéért. Végre tehát olyan szerzőt jutalmaztak, kinek neve nélkül maga a Madách Imre-díj fénye vesztett cím lenne. Azért hangsúlyozom, hogy végre, mivel nem egy előző regényéért már réges-régen megérdemelte volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint számos igen előkelő irodalmi díja Csehszlovákiában és Magyarországon egyaránt (a Szlovák írószövetség Díja, a Magyar írószövetség Díja, Déry Tibor-díj, József Attila-díj stb.). Válaszul a kérdésre, miért is nem szerepelt mindmáig a Madách-díjra jelöltek listáján, tapasztalataim alapján konstatálnom kell, hogy ennek fő oka mindenekelőtt a beideg- ződött ideológia, mely akadályozta Grendel prózájának megértését, pontosabban annak megértése után nem merte e próza igazi jelentését díjazás által hangsúlyozni. Példaként szolgálhat erre trilógiája utolsó részének, az Áttételeknek értékelése. Grendel e prózája pesszimista kicsengésű, kíméletlen nemzedéki önvizsgálat. S bár egyértelműen fölébe kerekedett a többi elbírálásra kerülő eredeti mű színvonalának, a tekintélyes kritikus ideológiai ellenvetései miatt Grendel Lajos nem kaphatta meg érte a Madách-díjat. Annál nagyobb elismerés illeti azokat az ítészeket, akik ugyanebben az időben (1985!) neki ítélték oda a Szlovák írószövetség Díját, mégpedig egy kötetben megjelent, szlovák nyelvre átültetett trilógiájáért, s a legnagyobb elismerést éppen az Áttételek kapta. Erre a kis kitérőre azért volt szükség, mert a Szakítások lényegében az említett regényhez kapcsolódik, azaz szintén a nemzedéki önvizsgálat regénye. A szerző figyelmének középpontjában a mai harmincasok életének krízisjelenségei állnak, háttérben a konszolidáció éveinek perspektíva nélküli, kilátástalan, ezért örömtelen eg-