Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Tőzsér Árpád: Egy író-politikus növésterve házban és regényben (Dobos László hatvanéves)

Egy író-politikus növésterve házban és regényben

tehetség természetében mintegy növéstervet készít magának, hogy az érett népek sorába irodalmával benyomuljon".

S kezdetben a „növésterv“ körvonalazódott is Dobosban, ígéretesen. 1958- ban irodalmunk fórumát, az Irodalmi Szemlét hozza létre írónk, 1963-ban pedig megírja azt az első szlovákiai magyar regényt, amelynek a témája már nem a szocialista realizmus diktálta „boldog szocialista jelen“, esetleg „sötét kapitalista múlt“, hanem a háború utáni időkbe ágyazott, de máig legégetőbb szlovákiai magyar sorskérdés: a megmaradás kérdése. S a Messze voltak a csillagok (zz volt a regény címe) eme elsőségéhez még jó néhány úttörő érdem társult (ezekhez később még visszatérünk), s így a regényt a közben, az idő távlatában prob- lematizálódott esztétikai értékei ellenére is az irodalomtervező-építő Dobos fegyvertényei közé kell sorolnunk.

S még inkább oda kell sorolnunk az író Irodalmi Szemle-beli ténykedését. Állítom, hogy Dobos László vezetése alatt az Irodalmi Szemle egyedülálló profilú folyóirattá vált a magyar nyelvű irodalmi folyóiratok már akkor is népes arénájában.

Az akkor még jóval kedélyesebb, fegyelmezett félmosolyai mögött is gyakran derülő író-főszerkesztő rendszerint azzal köszönt be közénk (1965 és 71 között én is szerkesztője voltam az Irodalmi Szemlének), a lap szerkesztőségébe, hogy „Üdvözlöm világlapunk szerkesztőit!", s ha fellapozzuk az Irodalmi Szemle akkori évfolyamait, meg kell állapítanunk, hogy ez a „világlap" minősítés nem is volt annyira alaptalan: Dobos Irodalmi Szemléje egyszerre volt magyar és világirodalmi lap. Szerkesztőségünk akkor az írószövetség épületében székelt (pontosan abban a helyiségben, amelyben most a Szövetség nemzetközi kapcsolatait intézik), s így az írószövetség külföldi vendégei többnyire a mi vendégeink is voltak, s annál a világzaj lásnál, amelynek ilyenféleképpen szinte napjában részesei voltunk, ideálisabb környezetet el sem tudok képzelni egy irodalmi folyóirat és egy irodalom tervezéséhez és szervezéséhez. És Dobos élt a lehetőségekkel. sőt maga is a lehetőségek alakítói, megteremtői közé tartozott. Míg más magyar irodalmi folyóiratok a magyar irodalmat „tisztán“, világirodalmi környezet nélkül szállították, az Irodalmi Szemle a hatvanas években a szlovákiai magyar irodalmat természetes közép-európai és európai környezetével együtt prezentálta.

Ismert a klasszikus példa: Kazinczy és, mondjuk. Kármán „természetében" annak idején még egyidőben kétféle „növéstervet“ készített magának a magyar irodalom. Kazinczy „copiákon", azaz fordításokon akarta pallérozni a magyar szellemet. Kármán a műfordítások ellenében a „szép originálokat" szorgalmazta. S ha megfontoljuk, hogy a magyar irodalmi lapokban (s nemcsak a lapokban) a mai napig is ez az áldatlan kettősség érvényesül, akkor Dobos László „copiá- kat“ (világirodaimat) és „originálokat" egyetlen szerves egészben felfogó kezdeménye a hatvanas években nem is volt olyan kis fegyvertény.

De a folyóirat még mindig nem maga az irodalom. Az irodalom elsősorban könyv. Egy könyv, két könyv, sok könyv. S a sok könyvhöz könyvkiadó kell. 1969-ben megszületett az önálló szlovákiai magyar könyvkiadás intézménye, a Madách Könyvkiadó, s mivel bölcsőjénél megint csak Dobos László volt a legtevékenyebb, ő lett az első igazgatója is.