Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - HOLNAP - Hodossy Gyula: Tsúszót haza kell hozni!
Hodossy Gyula Tsúszót haza kell hozni! Ez határozott törekvésünk! Persze nehogy Tsúszó Sándor csontjainak hazaszálítása jusson erről eszünkbe, követve a már-már divattá váló magyar gyakorlatot. Gondoljunk csak Rákóczi, Kossuth, Bartók hazahozatalára, vagy Morvái Ferenc terveire Petőfivel kapcsolatban. Egyáltalán mi az, hogy hazahozni? Századunk elején például Rákóczi hazahozatalát hosszú vita előzte meg arról, hol is helyezzék újra örök nyugovóra. Szóba jött több helyszín, több „haza”. Végül Kassára esett a választás, aztán el sem telt két évtized, és máris így sóhajtozhattak egyesek: Rákóczit haza helyett Csehszlovákiába hozták... A magyar történelmet végigkísérik a hasonló paradoxonok, de leszűkítve e paradoxonok sorát a továbbiakban kizárólag a Tsúszóval kapcsolatos dilemmákról fogok beszélni. Tsúszó Sándor 1907-ben született Ederben, és 1941-ben Nasztrajon tragikus körülmények között hunyt el (más megfogalmazásban hősi halált halt); tudjuk, egy GoodYear márkájú személyautó gázolta halálra. Azt azonban már nem tudjuk, földi maradványaival ml történt. Persze valószínű ,hogy a nasztrajiak tisztelettel eltemették, de hová? A falu temetőjében Tsúszó sírhelyéről fejfa nem árulkodik! És egy másik, még fontosabb kérdés is kikiabál a történetből. Ez pedig a következő: költőnk „szokványos, mindennapi” közúti baleset áldozata lett-e, vagy előre eltervezett — esetleg politikai érdekekből elkövetett — brutális gyilkosság szenvedő alanya? A politikai gyilkosságra utaló feltételezést a következők mondatják velem: 1. Ha egy faluban — és ez Nasztrajra is vonatkozik — valaki meghal, annak sírhelyét rendszerint megjelölik. Ha ettől eltekintenek, akkor annak valami nagyon nyomós oka van, például az ,hogy el akarják a sírt titkolni. De vajon kik elől akarhatták eltitkolni 1941-ben? Szerintem a politikai érdekeket kiszolgáló janicsárok elől! 2. Különböző megemlékezésekben Tsúszóról mint hősi halált halt költőről írnak, pedig akit elgázol az autó, az nem hősi halott. Ugyebár? 3. Milyen egyéb (nem politikai) oka lehet annak, hogy kortársai, akikkel, ha másképp nem is, az irodalom palettáin találkoznia kellett, haláláról sem egyszerű megemlékezést, sem pedig az életmű lezárása után szokásos irodalomtörténeti tanulmányt nem írtak, legalábbis nem tettek közzé. Kázmér Ernő, a kor egyik legjelentősebb irodalom- kritikusa egyszerűen elfelejti megemlíteni őt, de hasonlóképpen tesznek Vass László és Alapy Gyula irodalomtörténészek, illetve Kovács Endre irodalomkritikus is. (Igaz, a szintén kortárs beregszászi Bellyei Lászlónak van egy kiadatlan munkája Magyar irodalom Csehszlovákiában címen, amelyet nem áll módomban ismerni, ezért nem tudhatom, benne milyen szerep jut Tsúszónak.) 4. A második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalomtörténet-írás az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmára vonatkozó áttekintéseiben nem emlegeti Tsúszót, és ezt már azzal sem lehet elfogadhatóan megmagyarázni, hogy költőnk nem volt sem szociáldemokrata, sem kommunista. A kérdés terméseztesen továbbra is nyitott, mert még így sem tudjuk teljes határozottsággal állítani, hogy Tsúszó tényleg politikai gyilkosság áldozata, s ha az lett is, vajon milyen politikai érdeknek, pártnak, csoportnak volt az útjában? Vagy azok a bizonyos körök megijeszteni szerették volna talán, csak rosszabb volt az autó fékje a kelleténél? Mit csinált avagy mit tudhatott meg Tsúszó (kiről? kikről? miről?), hogy ilyen kegyetlenül el kellett vele bánni? Nagyon érdekes lenne ebből a szempontból átnézni a két világháború közötti közép-európai politikai csatározások történetét. Tsúszót tehát haza kell hoznil Mégpedig Tsúszó szellemét, ezt a nagy európai szellemet. Tsúszó munkássága kinőtte a csehszlovákiai magyar irodalom kereteit. (Netán ez
