Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

125. sz. törvény (a közigazgatás szervezetéről), továbbá az 1920. évi 158. sz. törvény (ezt nem hajtották végre).

115 Vö.: Az 1918. évi 3. sz. törvény, az 1875. október 22-ei 36 ft. z. (ex 1876) és a 37. ft. z. törvény (ex 1876) és novellája, az 1905. évi 149. ft. z. sz. törvény és az 1937. évi 164. sz. törvény, valamint az 1907. augusztus 22-ei 209. ft. z. sz. min. rendelet és az 1937. évi 191. sz. rendelet, továbbá az

1926. évi 103. sz. törvény. Csak egyetlen közigazgatási bíróság létezett, ezért a „legfelsőbb” jelző nem felelt meg a valóságnak. Az 1937. évi 164. sz. törvény kiegészítette a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságról szóló törvényt.

116 Az első években az „Ötök” tagjai voltak: az agrár Švehla, a néppárti Őrámek, a nemzeti demokrata Rašín (a halála után Preiss), a szociáldemokrata Bechyné és a nemzeti szocialista Štŕíbrný. — Dejiny .. ., il. kötet, 148. 1.

117 A levélben a „komitét” fogalom szerepel.

— Laco, Karol: i. m., 546. 1 ; Peroutka, Ferdinand: Budování štátu. IV., Praha 1936, 2162—2173. I.; Dejiny . . ., 148. 1.

118 Az alkotmánylevél 100. §-a.

119 Az alkotmánylevél 101. §-a.

120 Vö.: Beér—Kovács—Szamel: i. m., 434—435., 443. 1.; Szabó Imre: Az állampolgári alapjogok elméletének kialakulása és fejlődése (Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Budapest 1965, 32. 1.); Péteri Zoltán: Az állampolgári jogok és a természetjogi elmélet (i. m., 128—129. 1.); Halász József: Állampolgári egyenlőség és jogegyenlőség (i. m., 203. 1.); Szabó Imre: Az emberi jogok. Budapest 1978, 27—29. 1.

121 A törvény előtti egyenlőség és a polgári jogegyen őség eszmei megalapozását legkifejezőbben Jean-Jaques Rousseau ,kontrát social” c. műve tartalmazza. Az 1789-es francia deklaráció az ember „természetes és elidegeníthetetlen” jogai között még nem említette az egyenlőséget. Ez az embert megillető jogok sorába csak az 1793. évi alkotmánnyal lépett. — Rousseau, J. J : Társadalmi szerződés. Budapest 1956; Szabó Imre: Az állampolgári . . ., 42. 1.

122 A hivatással járó címeket a jogszabályok egész sora szabályozza. Egyebek közt az

1927. évi 103. sz. és az 1930. évi 146. sz. rendelet és az 1923. évi 201. sz. törvény; az alkotmánylevél 106. §-ának 3. bekezdése tulajdonképpen az 1918. évi 61. sz. törvény (a nemesség, a rendjelek és a címek eltörléséről) átvétele.

123 A második alapelvet csaknem teljes egészében tartalmazza az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint-Germain-en-Laye-i nemzetközi szerződés 2. cikkelyének 1. bekezdése.

124 A 107. § 1. bekezdésének első mondata: „Svoboda osobní se zaručuje.” A részleteket törvénynek kellett szabályoznia. Ez volt az 1920. évi 293. sz. alkotmánytörvény, ami az alkotmánylevél részét képezte. Az idézett első mondat az 1867. december 21-ei 142. ft. z. sz. állami alaptörvény (az állampolgárok általános jogairól) 8. cikkelye 1. bekezdésének az átvétele („Svoboda osobní jest zaručena”). A személyi szabadság véde’méről szóló 1862. október 27-ei 87. R. z. sz. törvény az említett alaptörvény részét képezte.

125 Ezt a szabadságot a törvények egész sora koJátozta. így az 1874. évi 108. sz. törvény (a rendő i felügyeletről), az 1871. évi 88. sz. törvény (a kitoloncolásról), az 1885. évi 89. sz. és 90. sz. törvény (a dologházba utalásról), továbbá az újabbak közül az 1920. évi 300. sz. és az 1933. évi 125. sz. törvény.

126 A kivándorlásról szóló 1922. évi 71. sz. törvény és ennek végrehajtási rendeletei (az 1922. évi 170. sz., az 1927. évi 141. sz. rendelet), valamint a honvédelmi törvény, az 1920. évi 193. sz. törvény és novellái: az 1927. évi 53. sz. törvény és az 1932. évi 66. sz. törvény.

127 Elsősorban az állampolgároknak a munkához való joga, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás, a pihenéshez való jog, az egészségvédelem és szociális biztosítás, az anya-, gyermek- és házasságvédelem.

128 A szabadság fogalmával kapcsolatos nézetek a korai polgári forradalmak eszmekörében keletkeztek, s lényegileg azonosan fogalmazza meg őket a két francia szerző: Rousseau és Montesquieu szerint „A szabadság azon jog, amely szerint mindent megtehetünk, amit a törvények megengednek. És ha valamely polgárnak szabad lenne azt tenni, amit a törvények tiltanak, megszűnne a szabadság, mert a többiek is éppen azt tehetnék.” — Montesquieu: A törvények szelleme. Pozsony 1833, I. kötet, 237. 1.

129 A gyülekezési jognak a vármegyei kiváltságokhoz való kötöttségét a történelmi Magyarország területén egy 1848. április 20-ai rendelet szüntette meg. Az évszázad második felében is megmaradt a rendeleti szabályozás szintjén (a 216/1868, 218/1868, 1394/1873, 1508/1875, 766/1898. B. M. sz. rendelet, valamint a 18.705/1901, a 122.000/1906. sz., a 68.709/1908. sz. rendelet és a 7.430/1913 sz. körlevél). — A sajtóról szól az 1863. évi 6. sz., az 1867. évi 142., az 1894. évi 161. sz. birod. törvény, illetve az 1914: XIV. t. c. (a sajtóról), továbbá az 1933. évi 126. sz. törvény, illetve az 1934. évi 140. sz. törvény, amely módosította és kiegészítette a köztársaság védelméről szóló törvényt. A történelmi Magyarországon először az 1848: XVIII. t. c. (sajtótörvény) rendelkezett a sajtó- szabadságról, amely eltörölte a cenzúrát