Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

és kinyilatkoztatta a sajtószabadságot. — Az 1848-as szabadságharc leverése után a sajtótörvény helyét az 1852. évi sajtópá­tens foglalta el. Az 1865. évi királyi lei­rat a sajtóügyek Intézését újra a hely­tartótanácsra bízta. A kiegyezés után visz- szaállították az 1848-as sajtótörvény ha­tályát az akkor meg nem valósított vég­rehajtási utasítással együtt. Kisebb vál­toztatásokkal hatályban maradt egészen 1914-ig, az új sajtótörvény elfogadásáig. Majd az 1914-i XIV. t. c. volt hatályban. Az első csehszlovák jogszabályok közé tartozik: az 1921. évi 309. sz. törvény, az 1933. évi 201. és az 1934. évi 269. sz. tör­vény. 130 Az egyesülési joggal az emberi jogok 1789. évi francia deklarációjában nem találko­zunk. Szemben áll — úgymond — az egyé­ni szabadsággal, és az egyén korlátozá­sát jelenti. Csak hosszú harcok eredmé­nyeként került be a polgár; alkotmányokba. 131 Az 1870. évi 43. sz. osztrák törvény, az ún. koalíciós törvény érvényteleneknek nyilvánította a munkavállalók azon szer­ződéseit, amelyek sztrájkkal akarták ki­eszközölni a bérek emelését vagy akar­tak más előnyöket elérni. — Az egyesü­letek alakítását az egész birodalom terü­letén, tehát a szabadságharc bukása után a történelmi Magyarországon is, az 1852. november 26-ai pátens szabályozta (kihir­detve 253. R. z. számmal). Ezt hatályon kívül helyezte az 1867. évi 134. R. z. tör­vény. A kiegyezés után az 1867. évi 11. sz. császári leirat az egyesületek ügyében való döntést a magyar belügyminisztérium­ra ruházta. Az egyesülési jog átfogó sza­bályozására nem került sor. Az egyesülési szabadság gondolata jogszabályban elő­ször 1873-ban jelent meg (az 1394/1873. B. M. sz. körlevél). Az addigi viszonylag liberális egyesületi politikának a hábo­rúra való felkészülés jegyében született 1912: LXIII. t. c. vetett véget, amely meg­hosszabbította az ún. kivételes hatalmat. 132 A cseh ta:tományokban hatályban volt az 1867. évi 135. R. z. sz. törvény (a gyü­lekezési jogról). Szlovákiában és Kárpát­alján a gyülekezést a 7430/1913. körlevél szabályozta. — Az említett magyar jog­szabályokon kívül hatályban volt az 1933. évi 201. sz. törvény a politikai pártok te­vékenységének megszüntetéséről és fel­oszlatásáról, a novellájával együtt, és az 1933. évi 202. sz. végrehajtási rendelet, valamint az 1933. évi 201. sz. törvényt módosító 1934. évi 269. sz. törvény. 133 A kiegyezés után Magyarországon, tehát a mai Szlovákia területén is, elvileg az 1848: XX. t. c. alapján igyekeztek a val­lásszabadság követelményeit kielégíteni. Az 1890-es évben születtek az ún. egyház­politikai törvények, mint az 1894: XXXI. t. c. a házassági jogról, az 1894: XXXII. t. c. a gyermekek vallásáról, az 1894: XXXIII. t. c. az izraelita vallásról, és az 1895: XLIII. t. c. a vallás szabad gyakorla­táról. — Az első csehszlovák jogszabály az 1925. évi 96. sz. törvény (a vallásfele­kezetek kölcsönös viszonyáról). 134 A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság e sza­badsággal foglalkozó legfontosabb elvi jelentőségű határozatai: az 1926. május 27-ei 17 035/25 (Bohusl. adm. 5706), az 1928. október 25-el 27 897 (Bohusl. adm. 7496), az 1924. január 17-ei 490 (Bohusl. adm. 3978), az 1922. december 5-ei 18 618 (Bohusl. adm. 1726). 135 Vö.: Weyr, František: Československé prá­vo ústavní. Praha 1937, 272. 1. 136 Az Első Köztársaságban az 1925. április 23-ai 96. sz. törvény szabályozta a vallás­felekezetek egymás közti viszonyát. Az iskolai vallásoktatásról az 1922. évi 226. sz. törvény intézkedik. 137 Az állam és a r. k. egyház viszonyáról a következőt állapítja meg a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1922. november 15- ei 16 999 (Bohusl. adm. 1661) sz. elvi je­lentőségű határozata: „Zádné z ustanove­ní §§ 121—125. úst. list. nlc neméní na poméru štátu a cirkve fímsko-katolické, jak byl upraven zákonem upravujícím vnéjší poméry právni katolické cirkve ze 7. V. 1874 . . .” 138 Az alkotmánylevél 127. §-a alapján vé­delmi törvényt 1920. március 19-én fogad­ta el a nemzetgyűlés (193/1920 Sb.). Ezt később módosította a 23/1927 Sb. sz. tör­vény. Osztrák példa szerint rendelettel (141/1927 Sb., 59/1929 Sb.) adták ki a védelmi előírásokat. Ezekkel módosították az előbbi szabályokat (269/1921 Sb., 55/1923 Sb., 62/1924 Sb.). A védelmi neve­lésről az 1937. évi 184. sz. törvény in­tézkedett. 139 Az állampolgári kötelességek fejlődésével kapcsolatban említést érdemel az 1789. évi francia deklaráció. Bevezető szavaiban említi, hogy a deklarációnak a társada­lom összes tagját állandóan emlékeztetnie kell jogaira és kötelességeire, azonban 17 pontjában a kötelességekről egyálta­lán nem szól. Az 1795. évi francia alkot­mány kilenc pontja felsorolja ugyan a kötelességeket, ezek azonban csak álta­lánosságokat tartalmaznak, Egyebek közt kimondja, hogy „amit nem kívánsz ma­gadnak, azt ne tedd másnak”. Az 1848. évi alkotmány már bizonyos fokig tanulságo­sabb. — Szabó Imre: Az állampolgári..., 54. 1. 140 Vö.: Weyr, František: Soustava českoslo­venského práva státního. Brno 1921, 327. 1. Az alkotmánylevél 128—132. §-ának In­dokolása megtalálható: Peška, ZdenSk: i. m., 363—365. 1. 141 Vö.: Weyr, František: Československé prá­vo ústavní. Praha 1937, 281—282. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom