Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - Simkó Tibo: Lösz - Első rész (Folytatás)

irodájában [Masarykot meg az oroszlánt ott is leszedték; Benešre nem emlékszel, az nem is volt fönt talánya Pestről (vagy Pozsonyból?) Örsre került fiatal borbély már festette a méternyi magas címert, tetején a Szent Koronával (persze akkor még aligha tudtad, hogy szent, csak a színes kis figurákat nézted, amint körbe sorakoznak rajta, egyikük sem volt kidolgozva, inkább kuglibáboknak tűntek, nem értetted, mért nincs szemük, orruk, szájuk, fülük, nyakuk, bár a felnőttek elmagyarázták, hogy ez így jó, hogy a címert úgyis a diadalkapu fölé helyezik, vagy tíz méterre a földtől, ki figyeli ott meg, milyen a babák arca, talán igazuk volt, de azért jobb szeretted volna, ha mindenük megvan, ami egy arcon dukál, így mintha olcsó vásárfia-jancsik telepedtek volna a címer pajzsára, ja és a koronán ferdén állt a kereszt, de maga a korona sem volt olyan alakú, mint amilyennek te a koronát elképzelted — amilyet például vagy negyven centivel lejjebb láthattál, a kettőskereszt és a hármashalom között), s te valahogy természethűbbnek, magadhoz közelebbinek érezted az új címer fűzöld halom-hármasát, mint a régi kékjét (ki tudja, nem azért-e, mert ez utóbbi Malinó környékének fenyvesektől sötét hegyeit juttatta eszedbe, amelyekbe sohase kívánkoztál nagyon, amelyekre csak visszagondolva is mindig valami szorongás vett erőt rajtad, vagy mert az egyébként üdezöld, fűvel benőtt csegei várdombot olyankor láttad kéknek, amikor már köd ülte meg a tájat, amikor nyár végén, a borús őszi napok beálltával Temanyinban vonatra szállva a vasúti kocsi ablakából utolsó pillantást vetettél reá?), igen, a fűzöld határozottan tetszett, a fűzöld meg az arany, a fűzöld-aranysárga-ezüst-piros kombinációja, de az ezüstöt csak az arany túlsúlyával tudtad elfogadni, anélkül talán a temetések ezüstjére emlékeztetett, bár harmincnyolcig sok temetést nem láttál, ópapa előbb halt meg, az igaz, de vele kapcsolatban semmi konkrét élményed nem maradt, négy-öt éves voltál, amikor temettétek, persze a tudat alatti élmény is elraktározódik; az ezüst-oroszlános címertől valahogy mindig féltél, dehát az ugye oroszlán, csakhogy épp ez az: a valódi oroszlán nem így néz ki, a címer oroszlánja mi'ntha maskarába bújtatott ember lett volna, azzal a nagyot lépő két lábával, azzal a gyermekeket ijesztgető mancsával, aztán az a hosszú nyelve, meg a lehetetlenül kígyózó farka, amely hol kettéválik, hol összegubancolódik megint, hogy a magasban ismét szétágazzék, nem, nem, ilyen állat nincs, az oroszlánoknak hatalmas sörényük van, s azoknak nem sietős, azok vagy hevernek, vagy ácsorognak, vagy sétálnak, de mindig négy lábon, a nézésük rendszerint álmos, a farkuk meg olyan, mint a tehéné, de az oroszlános címer még hagyján, ellenben a kék szín, a halmok meg a lobogó kékje (s az a háromszög a zászlórúd mellett!) — azzal mindmáig nem tudtál kibékülni. Persze akkor, második elemiben, a tanév elején —• nyolcéves se voltál —, mit tudtad te, hogy vannak hideg és meleg színek, hogy a kék az előbbi, a piros meg a sárga pedig az utóbbi csoportba tartozik, meg hogy a zöld a piros kiegészítője. Egyszerűen csak rajtakaptad magad, hogy amikor behoztak az osztályotokba egy plakát-nagyságú képet, s azt — nem találva neki helyet a falon — a hátad mögött álló szekrényre akasztották (az utolsó padban ültél, mint később is oly gyakran, s talán még mindig Goldmann Andor volt a szomszédod, a községházával csaknem szemközt lakó üzletes fia, akiknél a boltban az az érdekes szagkeverék terjengett (petróleum, hering, sajtok, brindza, élesztő, ecet, majoránna, gyömbér, köménymag, vanília, fahéj, meg tucat és tucat más fűszer, folyadék, étel-, ital-, szappanféleség, piperecikk, tisztítóanyag, cipő-, és fogpaszta, por- és olajfesték, terpentin, cikória, maláta, babkávé, cukorka, csokoládé szagának keveréke, elvegyülve a padló — olajos? — dohával, meg a konyhából beszüremlő gőzzel, no és természeteseen mindazzal az ember- és istállószaggal, amit a boltban hetente megforduló vevők százai hagytak hátra]; abban az üzletben te is de sokszor megfordultál, ott ettél életedben először —■