Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
GRENDEL LAJOS Két megjegyzésem lenne Szigeti Laci hozzászólásához. Egyik inkább csak kiegészítő megjegyzés ahhoz az idézethez, hogy hát Európa ott végződik, ahol a gótika végződik, és ezt tulajdonképpen el is lehetne fogadni. De azért mégiscsak van bizonyos ellenérzésem és ellenvéleményem ezzel kapcsolatban. Ne feledjük el azt, hogy a múlt századi orosz irodalom, amely a legsötétebb cári zsarnokság idején íródott, mekkora hatást gyakorolt Nyugat-Európa regényírására, és, merem állítani, hogy Gogol és Puskin, Lermontov, Dosztojevszkij, Xurgenyev, Tolsztoj, ezek mind európai írók, ha úgy tetszik, nyugat-európai írók. A másik dolog: A nyugat-európai művészeteket, képzőművészeteket döntő módon határozta meg az, ami az orosz avantgárdban a század 10-es és 20-as éveiben történt. Az a véleményem, hogy talán nem is célszerű itt nyugat-európai kultúráról és kelet-európai kultúráról beszélni, hanem európai kultúráról, és arról, ami már nem európai kultúra. Még egy apró megjegyzés, és ez már átvezet ahhoz, amit mondani akarok, és megpróbálok válaszolni is a magam módján. Dobos Laci említette, hogy Közép-Európában kis nemzetek élnek, és ez kétségtelenül így van. Nyugat-Euró- pában is7 és a nyugat-európai kis nemzetek irodalmai az ismeretlenség ugyanolyan homályában leledzenek, mint a mi közép-európai kis nemzeteink irodalmai, viszont akkor, amikor valami olyan közérzetet tudtak kifejezni, amely a kornak jellegadó közérzete volt, akkor hirtelen ki tudtak emelkedni. Gondoljunk csak Ibsenre, aki szintén egy kis népnek a fia volt, vagy Strindbergre vagy Kierkegaardra... A nagy kérdés számomra az, van-e a közép-európai régiónak valami sajátos mondanivalója a világ számára. Próbáljuk meg talán megállapítani, hogy van-e, és ha van, akkor miért nem tudott ez, vagy miért tudott ez olyan ritkán és sokszor kicsit megkésve kifejezni valami egyetemeset, ellentétben mondjuk a norvégokkal vagy a svédekkel, akiknek voltak ilyen nagy pillanataik. A másik, hogy mi ez a bizonyos közép-európai közérzet? Ez, azt hiszem, mindnyájunk számára valami mást jelent. Az én számomra Közép-Európa az a közérzet, amelyben az abszurdnak az érzése dominál. Az abszurdnak a közérzete, abban az értelemben, hogy a közép-európai létezés egyfelől szétrombolta, elpusztította, föltrancsírozta, darabokra vágta az emberek identitástudatát. Tehát mint egyének — az apáink és most már lassan a gyerekeink és az unokáink is — egy permanens Identitásválságban élnek, mert Európának azon a részén élnek, ahol ez az identitás-válság elég régen elkezdődött és sajnos folyamatosan tart, mert a legkülönbözőbb ideológiák, a legkülönbözőbb politikai koncepciók söpörtek itt végig rövid fél évszázad alatt, de előtte is. Alig volt itt békés korszak. Itt olyan történelmi „fejlődés” volt, amely lehetetlenné tette azt, hogy az embernek kialakuljon a polgári öntudata, ami talán az emberi életnek az egyik értelmét adja. S identitászavarokkal küszködnek az itt élő nemzetek is. A nyugat-európai kis nemzeteknél ez ismeretlen. Nálunk tudniillik egy nemzeti identitás-tudat — éppen azért, mert állandóan a nagyhatalmak közötti ütközőzónában éltünk — egyszerűen nem tudott fölépülni. Ehelyett agresszív nacionalizmusok épültek föl, amelyeket az elmúlt 40 év sem tudott likvidálni. Ezek a felszín alatt ma is léteznek és sok esetben ezek helyettesítik nálunk a nemzeti öntudatot. Tehát számomra mindenekelőtt az emberi identitásnak a megtalálása, a történelmi-nemzeti identitásnak a megtalálása lehet az, ami az első lépcsőfok, lépés Európa felé. A másik pedig, hogy szerintem amennyire politikai és földrajzi realitás Jalta, annyira súlyos hiba, sőt tragédia volt az a szellemi Jalta, ami a politikai Jaltával járt. Abban az értelemben, hogy egyszerűen megpróbáltak elszakítani egy többezer éves civilizációtól és azt képzelték, hogy valami újat majd itt a semmiből fel tudunk építeni. Azt hiszem, hogy ez lehetetlen, és Közép-Európából Európába csakis ennek a szellemi Jaltának a likvidálása révén vezethet valamilyen út. BALLA KÄLMÄN Szerintem van Közép-Európa, van közép-európai szituáció; az, amiben most ülünk. Tipikus szituáció ez: kívülről egy nagykalapács ütései hallatszanak szünet nélkül, és mi nem túlkiabálni próbáljuk ezt, de reménytelenül próbálunk tudomást nem venni róla, és magasztos eszmékről, elvekről eszmét cserélni. Ezt jellemzőnek érzem Közép-Eur6- pára, nem első ízben találkozom ilyesmivel. Hogy ez miért közép-európai szituáció? A mai korra nézve szerintem is a Jalta a kulcsszó. Nem a jaltai egyezményre kell gondolni, hanem arra, ami arra hivatkozva megtörtént, tehát hogy a Lajta mentén, vagy ha
