Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
molytalanul, vagy félig komolytalanul kezdjem. Tudniillik számomra Közép-Európa öt mágikus betű két kombinációjával fogható meg a legadekvátabban talán. Ennek az öt mágikus betűnek az első kombinációjából az a szó jön ki, hogy „Lajta”, egy másik kombinációjából meg az a szó, hogy „jalta”. Szerintem ez a két szó határozza meg a történelmünket itt Közép-Európában több évszázada már. A Lajta abban az értelemben, hogy a Lajtán túli területen éltünk egy birodalomnak a keleti felén évszázadokon keresztül, tehát valahol Európa keleti perifériája volt ez a bizonyos Kelet-Európa, 1945 óta pedig az öt betűből álló szó első és harmadik betűjének felcserélésével Kelet- Európának a nyugati perifériájára kerültünk, jóllehet el sem mozdultunk a helyünkről. Ezért számomra Közép-Európa elsősorban politikai fogalom, abban az értelemben, hogy a periférikus létezésnek egyfajta netovábbja. A periféria-lét fejeződik ki számomra a Közép-Európa fogalomban, abban az értelemben, ahogy mondtam: egyszer hosszú ideig Nyugat-Európa keleti perifériája voltunk, aztán fordítva, most Kelet-Európa nyugati perifériája vagyunk. Más kérdés az, hogy kulturális, Irodalmi értelemben beszélhetünk-e Közép-EurópáróL Ez azért problematikus számomra, mert ahány érv szólna amellett, hogy egy közép-európai irodalmi-kulturális régióból beszéljünk, legalább annyi szól ellene is. Éspedig azért, mert ha megfigyeljük, akkor jól látható, hogy ebben a régióban különösképpen ä lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar kultúrát illetően tulajdonképpen a nyugati kultúra egy részéről beszélhetünk. Közép-európai jellege ennek csupán abban van, hogy bizonyos megkésettség jellemző rá Nyugat-Európához képest. Ez a meg- késettség pedig azért jellemző, mert Nyugat-Európának a perifériájában létezett politikailag ez a régió, és hát tulajdonképpen létezik ma is. Vagyis az az értékrendszer, ami a nyugati civilizációt a késő-középkortól vagy a reneszánsz kortól napjainkig meghatározza, az határozza meg ezeknek a közép-európai népeknek és kultúrájuknak az értékrendjét is. És ez határozza meg véleményem szerint a mai napig. Vajos beszélhetünk-e arról, hogy a közép-európai irodalmak különböznek valamiben a nyugat-euró- pai irodalmaktól, sajátos közép-európai tulajdonságuknál fogva? Nem látom az alapvető különbségeket. Nem tudok külön közép-európai arculatot találni ebben a közép-európai irodalomban. Valaki egyszer azt mondta, hogy többek között a fekete humor jellemző a közép-európai irodalmakra — hát mondjuk ez sem egészen stimmel, mert pl. az ír irodalomra réges-régöta jellemző a fekete humor, és az a fekete humor, amelyik nekünk olyan szimpatikus mondjuk Kafka műveiben, vagy szimpatikus Örkénynél, vagy Hrabalnál és másoknál, ez tulajdonképpen az ír irodalomban hosszú ideje megvan. Szóval problematikus számomra Közép-Európának az irodalmi jelentése. KULCSÁR FERENC Számomra Közép-Európa léte — túl földrajzi meghatározottságán — egyértelmű evidencia. Közép-Európa bennem van: ezer évével, évezres egymásba fonódó, egymást átható, egymást determináló kultúráival, melyeknek évszázadokon át éppen a magyar kultúra egyik erősen meghatározó törzse volt. De ne beszéljünk most évszázadokról, elég csak a huszadik századot megvizsgálni, vagy az utolsó hetven-nyolcvan évet. Ki tagadhatná, hogy ez az utolsó évszázad Közép-Európa nagy szenvedéseinek és tragédiáinak ideje: új államok keletkezése, két világháború, népek csonkítása, szétzúzása, kitelepítések, beolvasztások, lakosságcserék, lágerek, sztálinizmus, személyi kultusz — nincsen család, nincsen egyén Közép-Európában, akit mindez ne érintett volna valamilyen formában, ne élte volna meg a megaláztatást, a szenvedést, a bűnöket... Azt mondtam, mindez bennem van elsősorban, igen, de körülöttem is: az egész közép-európai embertenyészetben, ember-dzsungelben. Mit mutatott fel mindebből a közép-európai művészet, az irodalom? Tudjuk, hogy nagyon sokat, de még inkább azt tudjuk, azt kell tudatosítanunk, hogy ez után, az eljövendő években, évtizedekben kell e huszadik századi pokoljárást felmutatnunk. S helyettünk ezt más nem teheti meg, csakis Közép-Európa megújuló kultúrája teremetheti meg ezt az irodalmat; s ha megteremti, mi másnak nevezhető majd ez az irodalom, mint közép-európai irodalomnak? Még akkor is, ha, jó esetben, ez az irodalom világirodalmi szinten születik majd meg... DUBA GYULA Abból kell kiindulnunk, mintegy axiómaként, hogy Közép-Európa létezik. De mindjárt meg is kell határoznunk, hogy mit jelent ez a fogalom. Ugyanis a bizonyítékokat,
