Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
amelyeket itt Kulcsár Ferenc elmondott, valóban komolyan kell venni, mert ezek így vaunak. Nemcsak földrajzi Közép-Európa létezik, hanem létezik életérzésbeli Közép- Európa is, valószínűleg létezik közép-európai kultúrszint, azt kellene pontosabban megfogalmazni, hogy most egy ilyen közép-európai szellemi attitűd milyen és mit jelenti És talán jó lenne kiindulni Fábryból — egyrészt azért, mert kéznél van: éppen kiadjuk összegyűjtött műveit, másrészt pedig azért, mert hát végül is a miénk, harmadrészt pedig azért, mert úgy érzem, a legújabb európai fejlemények Fábryt rehabilitálják, igazat adnak neki, és egy kicsit újra az előtérbe kellene, hogy hozzák. Mégpedig olyan előzmények után, amik számomra eddig is érthetetlenek voltak, s érthetetlenek kicsit Tőzsér kérdésföltevésében is. Európa közepén és Fábry Európa-koncepciójával gazdagabban — idézőjelben „vagy megterhelve”? — már ebben is benne van valahol a Fáb- ryval szembeni bizonytalanság. Ha Fábryra próbáljuk koncentrálni a közép-európaiságot, akkor én elsősorban olyan fogalmat említenék, ami a bevezetőben elő sem fordult, mégpedig a történelmet, illetve a történetiséget. Azt a történeti gondolkodást, amelyik a tények mögött keresi a folyamatosságot és az előzményeket. Engem Fábry- nál mindig az fogott meg, hogy gondolkodása a maga adott történelmi korában menynyire teljes. Teljes a helyzetfölismerést illetőleg, teljes a művészet és a kultúra tényeit illetően, és teljes egy eszmei programot illetően. És valahol ez a hármas fogalom mindig egy megalapozott történelemszemléletnek a jegyében fillt össze. Mire kell ma a történelem? Nem véletlen, hogy a nemzeti kisebbségek fokozottan az identitásuk felé fordulnak és a történelmüket keresik, létkérdéseiket fogalmazzák. Amikor az idő „felgyorsul”, az ember lába alól valahogy kicsúszik a biztos talaj. Az egyedüli bizonyosságnak a történelem mutatkozik, és az egyedüli értékmérő lehetőségnek a történelemmel való viszonyítás, hasonlítás. Analóg helyzetek keresése, és az ebből következő tanulságok. Figyeljetek föl egy tényre, itt Európai Házról beszélünk! Az Európai Ház fogalma a jelenlegi formában közelről sem irodalmi, hanem egyértelműen politikai, történelmi, és ha úgy vesszük, ideológiai fogalom. Azért nehéz, azért kell óvatosan megközelíteni az irodalom oldaláról, mert az esztétikához ennek még ez ideig kevés köze van. Látomás ez még csak, egy új emberi közösségnek és egyetemességnek a látomása, melyet az irodalomnak (is) meg kell folyamatosan fogalmaznia és támogatnia, hogy megépüljön. Ezért mondom, hogy az Európai Ház ma még erősen politikai jellegű, a politikának pedig egyik nagy támasza a történelem, a másik nagy támasza az eszme, és mindezek Fábryban egész élete során megvoltak. Szeretném előtérbe helyezni Fábryt a továb> i beszélgetések során is, mert valóban annak az új fogalomnak a kapcsán, hogy Európ ii Ház, nála nagyon sok fogódzót találunk. DOBOS LÄSZLÚ A kérdésre, hogy létezik-e egyáltalán Közép-Európa, az azonnali válasz nyilván az, hogy igen. Létezett és létezik a földrajzi, a geográfiai Közép-Európa. Ami változott, az Közép-Európa politikai, társadalmi, történelmi környezete, változtak az eszmerendszerek, a politikai rendszerek, ennek megfelelően változtak az államhatárok, az államok belső berendezése stb. Közép-Európa egyszerre valóság, ugyanakkor Európa legérzékenyebb pontja, a legtöbb változást megért területe. A változásokból adódóan a legtöbb rosszat megélt része Európának, hisz puskaporos hordója volt sokáig, és ma is feszültségekkel terhes. Ennek a kérdésnek a taglalása folytán bennem felötlik a hovatartozás érzése. Mert a közép-európaiság geográfiai, politikai, történelmi hovatartozás — állapot. A középkortól kezdődően Közép-Európa a nyugati kultúra része volt. A vallás és a kultúra által. Ha történelmileg nézzük, akkor nem lehet kizárni a vallás szerepét, annak az egységes Európa megteremtésében játszott szerepét, és nem lehet klrekeszteni a kultúra összetartó szerepét és erejét sem. A hovatartozás állapota és őrzése magában hordja azt a tényt, hogy a kis nemzetek mindig a nagy nemzetekhez viszonyulva voltak kénytelenek élni. A lét itt viszonyulás kérdése volt, helyzetfelismerésé, a megmaradás érzésének a dolga; orientáció kérdése. A közép-európai kis népek kultúrái a nyugat-európai kultúrákra hangoltak voltak. Nevezetesen a német és a francia kultúrára. A középeurópai kis nemzetek életében ezeket a nyomokat, ezeket a nagy kultúrákból áramló hatásokat ki lehet mutatni. 1945-ben Közép-Európa egy más hatalmi vonzáskörbe került. Ez a más hatalmi vonzáskör a szocializmus lett, és a politikai rendszerek hasonulásával létrejött a szocialista országok tábora, amely az integrálódás és az egységesl-
